Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

CSAPÓ LAJOS, NEMES ECSEDI huszárszázados (Nagyvárad, 1910. VII. 1. - 1944. VII. 15.) Anyja: Csapó Irma. Vallása: ref. 1939-ben tartalékos tiszti iskolát végzett, s távbeszélői képzettséget szerzett. A honvédség hivatásos állományába a ténylegesítési próbaszolgálat után 1940. XI. l.-ével vették át, s egyben 1940. IX. l.-i ranggal főhadnaggyá léptették elő. 1942. I. 7. és IV. 30. között alantostiszti tanfolyam hallgatója volt. 1942. II. L-jétől a szentesi 2/1. huszárosztály állományában szolgált, IV. 1. és X. 15. között pedig az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. 1944. V. l.-ével a 7. felderítő osztály állományába helyezték át. 1944. VII. 1.-én századossá lépett elő. 1944. VI. 14.én a 2/1. huszárosztály rádiós szakaszának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre, ahol a Pripjat-mocsarak környékén, Molodow és Opol között 1944. VII. 15.-én eltűnt. CSEH FERENC huszárzászlós (Rábacsanak, 1924. VIII. 31. -) Anyja: Szabó Borbála. 1944. XI. 15.-én a Vasvárra települt „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolán avatták zászlóssá. Ezt követően Berlinben egy nehézfegyver tanfolyamra vezényelték, ahol XII. 20.-án egy gyakorlaton megsebesült. Felépülése után 1945. III. elején Felsőszeliben jelentkezett szolgálattételre. Alakulatának kitelepülését követően 1945. V. 18.-án az ausztriai Hornban szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. IX. 17.-én tért vissza. 1984-ig - mint lótenyésztési felügyelő, illetve központi törzskönywezető - a szentgáti kísérleti gazdaságban, a komáromi Állami Méntelepen, majd az Országos Lótenyésztési Felügyelőségen dolgozott. 1995. IV. 20.-án visszakapta zászlósi rendfokozatát, egyben századossá léptették elő. CSEMEZ BÉLA huszárhadnagy (Győr, 1924. X. 29. -) Anyja: Horváth Piroska. Apja: dr. Csemez Béla járási főszolgabíró. 1944. XI. 15.-én a Körmendre telepített Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd szakaszparancsnoknak az 5. újonckiképző huszárszázadhoz osztották be. 1945. I. 15.-ig innen századparancsnoki tanfolyamra Drezdába és Grosskirchenbaumba vezényelték, utána visszatért Lüneburgban századához. 1945. II. 20.-án Grafenwöhrbe egy páncélvadász tanfolyamra került, majd mint a 8. páncélvadász zászlóalj 2. századának 2. rajparancsnoka Szlovákiában frontszolgálatot teljesített. 1945. V. 3.-án Landshutban amerikai fogságba esett, ahonnan 1946. V. 6.-án tért haza. V. 10.-én Téten jelentkezett, igazolták, s IX. 23.-áig szolgált a demokratikus honvédségben. 1948. V. 31.-én mint „nyugatost" a tényleges szolgálatból elbocsátották. 1949. III. 15.-én Téten, ahol gazdálkodott, az ÁVO letartóztatta. Koholt vádak alapján előbb a győri börtönben, majd Budapesten a Mosonyi úton, végül Sátoraljaújhelyen raboskodott. 1950 végén szabadult. 1956-ban távozott az országból, s az USA-ban telepedett le. A rendszerváltás után hazatelepült.