Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

a komáromi II. önálló huszárszázad parancsnoka. Ezt követően elvégezte az esztergomi páncélos átképző, illetve a wünsdorfi páncélos továbbképző tanfolyamokat, s a páncélos iskola kiképző tisztje volt. 1941. VII. l.-ével áthelyezték a gyorsfegyvernem páncélos csapatához. 1941. XI. 1.-én alezredessé, 1943. VIII. 1.-én ezredessé léptették elő. 1942. IX. 16. és 1943. VI. 1. között Szilágysomlyón a 3. felderítő zászlóalj, ezt követően Cegléden a 3. harckocsi zászlóalj parancsnoka. Utóbbi alakulata élén 1944. IV. 6.-tól teljesített frontszolgálatot a galíciai hadszíntéren. VII. 27.-től betegsége folytán hátországi hadikórházakban ápolták, majd felépülése után a páncélos lőiskola állományában Esztergomban, illetve 1944. XI. 30.-tól a Hannover melletti BergenLagerben az újonckiképző ezred parancsnoki teendőit látta el. 1944. IX. 3.án a MER Tiszdkeresztjét adományozták részére. Alakulatával 1945. IV. 12.én esett brit fogságba, mely alatt először a Bergen-Lagerben és Bergenben elhelyezett magyar csapatok és családok felügyeletével bízták meg, majd X. 21.-től a wolfsburg-hesslingeni vegyes magyar gyűjtőtábor megszervezése és irányítása hárult rá, végül 1946. I. 19.-től a Munster-Lagerben levő magyar hadifoglyok vezetését vette át. 1946. IX. 29.-én az utolsó nyugati hadifogolyszállítmánnyal tért haza, ahol négy hónapig tartották vizsgálati fogságban. A honvédségből 1948. II. 20.-án bocsátották el. 1950-ben nyugdíját megvonták, honvéddé fokozták le, s családjával együtt kitelepítették. 1956-tól szerény kegydíjban részesült, s haláláig 2 hektáron gazdálkodott. 1994-ben viszszakapta ezredesi rendfokozatát. BERCSÉNYI MIKLÓS, KISSÁROSLAKI huszáralezredes (Szombathely, 1898. VI. 21. - Buffalo, 1966.) Anyja: br. Roszner Karola. Apja: Bercsényi Kálmán nyá. százados. Vallása: r. k. A bécsújhelyi Katonai Akadémián elvégzése után, 1918. VIII. 17.-én a cs. és kir. 14. huszárezredhez került. A tanácskormány bukását követően mint szakasz-, később századparancsnok előbb a Dunántúli 2., majd a 4. huszárezred kötelékében szolgált. Magasfokú műszaki képzettségéből kifolyólag 1930. III. 1.-én a Haditechnika Intézetbe helyezték át, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a háború végéig mint a gyalogsági lőkísérleti állomás parancsnoka tevékenykedett. Közben egyes időszakokra a HM 1/c, illetve 3/d. osztályaira is vezényelték, s 1937. I. 1. és 1939. VIII. 1. között az 1. huszárezred másodsegédtisztje volt. 1931-ben hadmérnökkari vizsgát abszolvált, 1938. X. 1. és 1939. I. 31. között pedig a törzstiszti tanfolyamot végezte el. 1940. V 1.-én őrnagygyá, 1942. IX. 29.-én pedig alezredessé léptették elő. 1945. IV. 29. és 1946. III. 22. között amerikai fogságban volt. Hazatértét követően a honvédségből rövidesen elbocsátották, 1952. VI. 16.-án lefokozták honvéddé, s családjával együtt Tenkre telepítették ki. 1956-ban elhagyta az országot, s az USA-ban telepedett le.