Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI TARTALÉKOS HUSZÁRTISZTEK

vasszázad szakaszparancsnoka az erdélyi és mint a 4/5. lovasszázad szakaszparancsnoka a délvidéki bevonulásban. 1940. I. l.-én tartalékos zászlóssá, 1942. IX. l.-én pedig tartalékos hadnaggyá léptették elő. A 4/5. szakaszparancsnokaként 1941. VI. végétől Ukrajnában frontszolgálatot teljesített, 1941. VIII. 15.-én kitűnt a Mihajlovka elleni támadásnál, s közben meg is sebesült. 1944. X.-től 1945. IV.-ig Komáromban a 6. felderítő pótszázad szakaszparancsnoka, ezt követően Érsekújváron 216. erőd géppuskás zászlóalj segédtisztje volt. 1945. IV. 10.-én angol fogságba esett, ahonnan XII. 31.-én tért haza. 1958. III. 17.-én lefokozták, 1963-ig mint „osztályidegent" az ügyvédi kamarából is kizárták. KERNSTÜCK BÉLA tartalékos huszárszázados (Homonna, 1891. - ?) Anyja: Obermayer Katalin. 1943. I. l.-én tartalékos századossá léptették elő. KÉRY JÓZSEF tartalékos huszárzászlós (Nyíregyháza, 1919. IX. 23. - Nyíregyháza, 1986. VIII. 26.) Anyja: Gombos Ilona. Apja: Kéry József mechanikus segéd. Tényleges katonai szolgálatra 1940. XII. 2.-án Nyíregyházára a 4. huszárezredhez vonult be, majd 1943. IX. 27.-én szerelhetett le. 1942. X. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. 1944. VI. 17.-től mint a 4/5. lovasszázad szakaszparancsnoka a keleti hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1944. VIIII. 27.-én megsebesült a Varsó körüli harcokban. 1945. III. 10.-én szovjet fogságba esett, ahonnan 1950. XII. 6.-án tért haza. KÉZDY-VÁSÁRHELYI BÉLA, DR. VITÉZ tartalékos huszárhadnagy (Budapest, 1906. IX. 30. - Dél-Afrikai Köztársaság, 2001.) Anyja: br. Majthényi Elza. Apja: dr. Kézdy-Vásárhelyi Zoltán nyá. államtitkár, földbirtokos. Egy éves önkéntesi katonai szolgálatát 1928-29-ben a 4., illetve az 1. huszárezredben teljesítette. A tartalékos tiszti iskolát 1938-39-ben az utóbbi alakulatnál végezte el. Ezt követően a VKF 2. osztályán szolgált. Budapest 1944-45. évi ostroma idején Prónay Pál különítményében mint segédtiszt tevékenykedett. 1945. II. 12.-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 végén betegen tért vissza. 1948. végén az ÁVO koholt vádak alapján letartóztatta, átadta a szovjet hatóságoknak, majd Baden bei Wienben a szovjet katonai törvényszék 25 év javító-nevelő kényszermunkatáborban letöltendő büntetésre ítélte. A szibériai lágerekből 1955. XI. 20.-án adták át a magyar igazságügyi szerveknek, s csak 1956. VI. 5.-én szabadult Jászberényből. Az 1956-os forradalom elbukása után nyugatra távozott.