Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI TARTALÉKOS HUSZÁRTISZTEK

nálták, ahonnan 1945. XI. 15.-én szabadult. 1958. IV. 8.-án mint „osztályidegent" lefokozták. GYÖMÖREY JÓZSEF tartalékos huszárfőhadnagy (Budapest, 1908. - ?) Anyja: Károlyi Rozália. 1939-ben a III. önálló huszárszázadban szolgált. GYÖNGYÖSSY ISTVÁN tartalékos huszárzászlós (Bágyon, 1918. VI. 7. - ?) Anyja: Sipos Klára. Érettségi után 1939. X. 25. és 1940. IX. 8. között a román 7. huszárezredben teljesített szolgálatot. 1941. VIII. 1. és X. 25. között Kolozsvárott átképző tanfolyamon vett részt. 1943. X. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. 1944. III. 1.-től a IX. önálló huszárszázad pótkeretében szolgált. IX.-ben hadibeosztást kapott, a Dunántúlra irányították, s századának szakaszparancsnokaként 1944. XII. 20. és 1945. I. 15. között Keszthely és Komárom térségében teljesített frontszolgálatot. Ezután ismét a pótalakulathoz került. Ausztriából hazatérve 1945. V. 8.-án szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. V. 24.-én tért haza. GYŐRFFY SÁNDOR tartalékos huszárhadnagy (Türkévé, 1894. - ?) Anyja: Lévai Mária. 1942. IV. l.-jével tartalékos hadnaggyá léptették elő. GYÖRGY ANTAL DR. tartalékos huszárzászlós (Csíkszereda, 1911. - ?) Anyja: Gurissáti Róza. 1943. I. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. Mint a 27. székely gyalogezred lovasszakaszának parancsnoka 1944. IV-tól részt vett az 1. hadsereg galíciai hadműveletében. 1944. VI. 25.-én Kosowhoz közeli 710. magassági ponton ellenséges géppisztolylövés által megsebesült. GYÖRGY VILMOS tartalékos huszárhadnagy (Debrecen, 1914. XII. 27. - ?) Anyja: Szabó Róza. Tényleges katonai szolgálatát 1939. II. 1. és 1940. XII. 1. között Munkácson a 3/1. huszárosztályban teljesítette. A karpaszományos és hadapród tanfolyamot Nyíregyházán, a 4. huszárezredben végezte. Részt vett a felvidéki, erdélyi és délvidéki bevonulásokon. 1944. I. l.-én tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1944. VI. 20.-án a 3/3. lovasszázad szakaszparancsnokaként vonult el a keled hadszíntérre. Később ugyanezen század arcvonalmögötti tisztje volt. 1944. VI. végén Dél-Belorusziában, 1945. IL-ban és III.-ban pedig a Vértesben sebesült meg. Utolsó felgyógyulása után a pótkerethez vonult be, s 1945. V 10.-én ezzel esett szovjet fogságba. A szovjet lágervilágból 1947. VII. 7.-én tért haza. 1956ban elhagyta az országot, 1957. XII. 24.-én lefokozták.