Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI TARTALÉKOS HUSZÁRTISZTEK

nél, II. évfolyamát 1942-ben Szegeden az V. fogatolt vonatosztálynál végezte el. 1942. X. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő és Szabadkára a 2. huszárezredhez helyezték át. 1943. Xl.-ben leszerelt, majd 1944. X.-ben újra behívták. A 2/1. huszárosztály nehézfegyverszázadának szakaszparancsnokaként részt vett a kecskeméti harcokban, majd XI. 2.-án Peszéradacson szovjet fogságba esett. 1947. VI. 9.-én tért haza onnan. BOGYAI (PETRES) IVÁN, VÁRBOGYAI tartalékos huszárhadnagy (Kaposvár, 1915. - ?) Anyja: Bogyai Teréz. 1944. VII. l.-én tartalékos hadnaggyá léptették elő. BOLDIS JÁNOS tartalékos huszárzászlós (Budapest, 1922. V. 15. - Vác, 1982. XI. 11.) Anyja: Liszka Viola. Apja: Boldis János. Tényleges szolgálatra 1940. XII. 2-án Nyíregyházára a 4. huszárezredhez vonult be. Karpaszományos tizedesként 1941. VI. 28. és VII. 27. között a 4/6. lovasszázadban Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. A tartalékos üszd iskola I-II. évfolyamát a 4. huszárezredben végezte, 1941. X. l.-én hadapród őrmesterré, 1942. X. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. 1942. VIII. l.-én oktató szakaszparancsnoknak az ezredközvetlen távbeszélő századhoz helyezték át. 1943. X. 29.-én leszerelt, majd 1944. VII. 29.-én újra behívták és ezúttal a huszár pótezred távbeszélő szakaszparancsnoka volt. A huszár pótezreddel vonult át 1944. X.-ben a Dunántúlra Kapolcsra. 1945. I. 6.-án hadibeosztást kapott, mint a 3. huszárezred szakaszparancsnoka kellett Bakonyszombathelyen jelentkeznie. 1945. II. 8.-án visszavezényelték a 4. huszárezredhez távbeszélő századparancsnoknak. Több ízben érte sebesülés 1945. I. 28.-án, II. 5.-én és III. 18.-án. Harmadik sebesülése után a vonatnál maradt beosztás nélkül. 1945. V. 9.-én amerikai fogságba esett, ahonnan IX. 16.-án tért haza. 1948-ban állatorvosi diplomát szerzett. BOLVÁRY JÓZSEF tartalékos huszárzászlós (Budapest, 1919. IV. 20. -) Díszítőművész. Anyja: Simon Mária. Apja: Bolváry Lipót kőműves mester. Tényleges katonai szolgálatát az I. önálló huszárszázadánál 1940. XII. 2.-án kezdte meg. Itt végezte el a tartalékos tiszti iskolát, majd továbbszolgálatot vállalt. Az örkénytábori lovas, s a jutási gyalogos tanfolyam abszolválását követően 1942. VIII. 17.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. Alakulatát 1944. VI. 28.-án mozgósították, s annak szakaszparancsnokaként részt vett a magyarországi harcokban. XI. folyamán Dunaföldvárnál sebesülés érte. Felépülését követően Nyékvárkonyra kellett bevonulnia, ahol az 1. huszárhadosztályhoz küldendő személyi pótlást képezték ki. Páncélelhárító kiképzésben részesült, s a Vértesben harcoló I. önálló huszárosztály kötelékébe osztották be. 1945. II. 16.án Gánton megsebesült. Különböző magyar-, és németországi hadikórházakban ápolták, majd a stockeraui és a hamburgi táborokat követően