Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI TARTALÉKOS HUSZÁRTISZTEK

múlva mint hadapród őrmester itt szerelt le. A karpaszományos iskolát még 1931-ben Sopronban abszolválta, 1934-ben pedig Cegléden alosztályparancsnoki tanfolyamon vett részt. A 2/II. huszárosztály kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. 1941. V. 23.-án tartalékos zászlóssá léptették elő. 1944. IX.-től XII. 5.-ig Monostorapádn egy újonckiképző huszárszázad arcvonalmögötti üsztje, majd 1945. I. 15.-ig a 2. huszárezred pótkereténél (Huszár Kiképző és Felállító Központ, Alsószeli) századparancsnok. 1945. II. 15.-től a 2. huszárezred vezetékló-parancsnoka, majd szakaszparancsnoka volt. 1945. III. 20.-án megsebesült. 1945. V. l.-én amerikai fogságba esett, ahonnan IX. l.-én tért haza. 1949. II. 4. és 1950. IV. 4. között internálva volt. BÁNFFY DÁNIEL, BÁRÓ LOSONCZI tartalékos huszárfőhadnagy (Nagyenyed, 1893. IX. 18. - Budapest, 1955. IV. 7.) Az Erdélyi Magyar Párt vezetőségi tagja, országgyűlési képviselő, m. kir. földművelési miniszter. Anyja: gr. Pálffy Mária. Apja: br. Bánffy Kázmér, cs. és kir. kamarás. 1944. III. 15.-én tartalékos főhadnaggyá léptették elő. BÁNFFY ISTVÁN, BÁRÓ LOSONCZI tartalékos huszárzászlós (Kolozsvár, 1919. IV. 3. -) Anyja: gr. Zichy Antónia. Apja: br. Bánffy Endre. Az érettségi vizsgák letétele után 1937-ben a kolozsvári egyetem közgazdasági karára iratkozott be. 1939-ben mint munkaszolgálatos katonát a román hadsereg csángóvidéki, szabófalvi alakulatához hívták be. A második bécsi döntést követően, 1940. XII.-ben Kolozsváron a IX. önálló huszárszázad keretében tartalékos tiszd tanfolyamon vett részt. A tartalékos tiszti iskolát Nagyváradon végezte, s a 3. huszárezred kötelékében részese volt az 1941. IV-i délvidéki hadműveletnek. 1942. X. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. 1944. IV. 26.-án a 25. felderítő osztály huszárszázadának I. szakaszparancsnokaként vonult el az 1. hadsereg galíciai hadműveleti területére. VII. 28.-án a Rokieta magaslaton vívott harcokban súlyosan megsebesült, fél lábát elvesztette. Haditettéért a MER Lovagkeresztjével tüntették ki. 1946ban Romániában koholt vádak alapján 3 év börtönre ítélték. 1949-ben rövid időre kiszabadulhatott, még azon év tavaszán újból elítélték. 15 év fegyházbüntetést kapott, melyet letöltött és 1964. VIII. 20.-án engedték szabadon. BÁNFFY LÁSZLÓ, VITÉZ BÁRÓ tartalékos huszárfőhadnagy (Marosgezse, 1896. IX. 11. - Kolozsvár, 1974. XII. 16.) Okleveles mérnök, johannita lovag. Anyja: Ugrón Róza. Apja: br. Bánffy János. 1942. VIII. l.-én tartalékos főhadnaggyá léptették elő. BÁNHIDY MÁTYÁS tartalékos huszárhadnagy (Kassa, 1914. IX. 15. - ?) Anyja: Schmertz Júlia. Tényleges szolgálatát a 1936-38-ban csehszlovák hadsereg munkácsi 10. huszárezredében töltötte