Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

VÁRADY GYŐZŐ szakszolgálatos hadnagy (1942-ig huszártörzsőrmester) (Felsővízköz, 1909. IV. 11. - Nyíregyháza, 1992. IV. 3.) Anyja: Paless Zsuzsanna. Apja: Várady István. 1924. X. 24.-én önkéntesként növendéknek ajutasi csapataltisztképző iskolába vonult be. 1926. VIII. 8.-tól hivatásos altisztként Nyíregyházán a 4. huszárezredben szolgált, előbb mint a 4/2. lovasszázad szakaszparancsnoka, 1932. V. 1.-től mint az ezredközvetlen lovaságyús-, majd huszárüteg szolgálatvezetője és anyagraktárosa. 1941. X. 1. és 1942. IX. 30. között a 4. huszárezredben nyilvántartó törzsőrmester. 1941 nyarán Ukrajnában mint az ezred másodsegédtiszt mellett lévő forgalomszabályozó és nyilvántartó altiszt frontszolgálatot teljesített. 1942. Il.-ban nyilvántartó tiszti vizsgát tett. 1943. V l.-én 1941. XI. l.-jei ranggal hadnaggyá léptették elő. 1942. X. 1. és 1945. I. 31. között a 65. bevonulási központ állományába tartozott. 1945. II. 1.-től nyilvántartó a csepregi 24. bevonulási központban. 1945. V. 5. és X. 17. között amerikai fogságban volt. 1946. II. 17.-én igazolták. A demokratikus honvédségben, illetve a Néphadsereg kötelékében mint kiegészítő parancsnokságokhoz beosztott tiszt 1957. III. l.éig szolgált. Legmagasabb rendfokozata: 1952. IV. 4.-től őrnagy. 1958. III. 12.-én lefokozták. 1990-ben rehabilitálták és rendfokozatát visszaadták. VÁRADY-SZABÓ ANDOR huszárezredes (1897. I. 31. - ?) Tényleges katonai szolgálatát 1916. IV. 2.-án kezdte meg. 1927 és 1928 folyamán mint főhadnagy Debrecenben a 6. vegyesdandár huszárszázadában szolgált. 1940. XII. 1.-től a gyorshadtest-parancsnokság beosztott tábornoka mellé helyezték, előtte közvedenül az 1. huszárezredben szolgált. 1938. V. l.-én őrnaggyá, majd 1942. III. 30.-án alezredessé léptették elő. 1941. X. l.-én az 1. gyalogezred tanfolyamának állományába osztották be, s a HM 8/b. osztályán fogalmazói beosztást kapott. 1944. I. l.-én ezredessé léptették elő. VÁRADY-SZABÓ NÁNDOR, VITÉZ NEMES huszárőrnagy (Debrecen, 1889. V. 20. - Budapest, 1955. IV. 19.) Anyja: Göld Anna. Apja: Várady-Szabó Miklós. Tényleges katonai szolgálatát 1912. IX. 30.-án kezdte meg a cs. és kir. 16. huszárezredben. 1914.1. L-jén tényleges hadapród őrmesterré nevezték ki és a cs. és kir. 12. huszárezredhez vezényelték. Ezzel az ezreddel harcolta végig a világháborút, később a Székely Hadosztályban szolgált, amiért a román hatóságok 1919-ben Brassóba internálták. 1926-ban századosi rangban a debreceni vegyesdandár huszárszázadtól vonult nyugállományba. A háború alatt már őrnagyként Biharnagybajomban, Hajdúböszörményben, majd Berettyóújfaluban volt katonai parancsnok. 1944-ben az 1. hadsereghez vezényelték Galíciába, ám onnan szívbetegsége miatt hamarosan hazaküldték. 1944 őszén békealakulatával Nyugat-Magyarországra települt át. 1945 tavaszán a Csallóközből Debrecenbe tért haza, ahol igazolták. Az 1950-es években az ÁVH többször zaklatta, és hosszabb-rövidebb börtönbüntetéseket is szenvedett.