Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

a kardokkal tüntették ki. Amerikai hadifogsága 1945. V. 8.-től és IX. 15.-ig tartott. 1947. II. 14.-én a szolgálatból elbocsátották. A polgári életben az 50es években a debreceni Zöldséggyümölcs Göngyölegellátó Vállalat adminisztrátor) aként, ládaszegelőjeként, illetve javítójaként kereste kenyerét. 1958-ban lefokozták. Rehabilitációja 1991-ben történt, s egyben alezredessé léptették elő. URBÁNYT ENDRE vezérkari százados (huszár) (Királyiddá /Bruck/, 1913. IX. 12. - Budapest, 2000. V. 4.) Anyja: Richter Mária. Apja: Czapp Endre MÁV főtiszt. 1935. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd szakaszparancsnoknak Szentesre, a 2/1. huszárosztályhoz helyezték. 1937. X. 1. és 1938. VII. 1. között Komáromban elvégezte a lovastisztek lovagló tanfolyamát. 1939. V. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1939. X. 1.-től 1942. X. l.-ig a Hadiakadémia hallgatója volt. 1942. III. 31.-én századossá léptették elő. 1942. VI. 18. és IX. 15. között haditapasztalatszerzés céljából a Hadiakadémia teljes állományával 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943. V. l.-én a vezérkari tisztek csoportjába helyezték át. 1942. X. 1.-től 1944. XII. 20.-ig a munkácsi 2. hegyidandár vezérkari főnöke volt. Ezen idő alatt 1944. III. 15.-től mint a 2. hegyidandár anyagi vezérkari tisztje, XII. 20.tól mint a 24. gyaloghadosztály anyagi vezérkari tisztje, 1945. II. 20.-tól pedig mint az 1. hadsereg-parancsnokság főszállásmestere a galíciai, kárpátoki, majd a felvidéki hadműveled területen frontszolgálatot teljesített. 1945. V. 9. és 1946. IV. 20. között angol fogságban volt. 1948. IV 1.-től 1950. III. 13.-ig ismét szolgált. A HM HVK 6. a., majd 3. a. osztályvezetője volt. 1948. VIII. l.-én őrnaggyá, 1949. V. l.-én pedig alezredessé léptették elő. A 70-es évekbeli nyugdíjazásáig sofőrként, illetve egy út- és vasútépítő vállalat művezetőjeként dolgozott. 1958. IV. 12.-én lefokozták. A rendszerváltozást követően 1990-ben rehabilitálták, s ezredessé léptették elő. VAITZIK JENŐ huszárfőhadnagy (Salgótarján, 1913. VII. 20. - Debrecen, 1986.) Anyja: Vattay Terézia. Apja: Vaitzigjenő tanár. 1933. VII. 10.-én tényleges katonai szolgálatra Nyíregyházára, a 4. huszárezredhez vonult be. 1933-34-ben a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát géppuskás kiképzésként az 1. huszárezredben, a II.-at csapatvonat tanfolyamként a debreceni VI. fogatolt vonatosztagnál végezte el. 1939. II. l.-én tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1939. IX. 1.-től 1940. IX. 30.-ig a VI. önálló huszárszázad, majd a 16. gyalogdandár huszárszázadának szakaszparancsnokaként, majd arcvonalmögötti dsztjeként ténylegesítési próbaszolgálatot teljesített. 1941. II. 4.-én 1940. XL l.-jével, s 1939. II. l.-jei ranggal átvették a honvédség hivatásos állományába. 1941. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. XII. 1.-től a IX. önálló huszárszázad szakaszparancsnoka, 1942. III. 30.-tól a IX. hadtestparancsnokság mozgósítási előadója, 1942. X. 1. és 1943. VII. 31. között pedig a 77. bevonulási központ