Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

elő, 1933. VIII. 1.-től 1942. X. l.-ig Cegléden a 2/IL huszárosztályban, azután Szabadkán szolgált. 1940. V. l.-én századossá léptették elő. 1944. VI. 15.től mint a 2/5. lovasszázad parancsnoka a keleti hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1944. VII. 25.-én Wola-Dubownál megsebesült. Bátor helytállásáért 1944-ben a MER Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. Az 1. huszárhadosztály Vértesben vívott súlyos harcai során 1945. III. 18.-án hősi halált halt. SZŰTS LÓRÁNT huszáralezredes (1889. IX. 13. -?) Tényleges katonai szolgálatát 1914. VIII. l.-én kezdte meg. 1932. XI. 1.-től a salgótarjáni testnevelési és népgondozó kirendeltség lótenyésztési előadója volt, majd 1939. I. 1.-től hasonló beosztással a feledi járási és Rimaszombat városi katonai parancsnokságára, majd a szécsényi 61. kiegészítő parancsnokságra helyezték át. 1938. XI. l.-én alezredessé léptették elő. Utolsó beosztásában 1940. XII. 1.-től a nagykanizsai 9. kiegészítő parancsnokságon, illetve átszámozás folytán a 25. kiegészítő kirendeltségen mint lónyilvántartó tiszt tevékenykedett. TABÓDY ISTVÁN, NEMES TABÓDI ÉS FEKÉSHÁZI huszárfőhadnagy (Budapest, 1921. IV. 1. - Bicske, 2000. IX. 25.) Anyja: Trinkel Hermina. Apja: Tabódy Tibor, Zala vármegye főispánja, a Keresztény Párt Nemzeti Egységpártja képviselője. Vallása: r. k. A Ludovika Akadémián 1941. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá, majd a 3. huszárezredhez helyezték. 1944.1. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1944. VI. 12.-től mint a 3/5. lovasszázad arcvonalmögötd tisztje a keleti hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1944. VIII. végétől a 3/IL huszárosztály nehézfegyverszázadának parancsnoki teendőit látta el. 1944. IX. 17.-én Rembertownál megsebesült. Az érsekújvári hadikórházban ápolták, melynek továbbtelepítése előtt a szökést választotta. 1945. IV.-tól a demokratikus honvédségben, a HM lóügyi osztályán szolgált. 1947. III.-ban századossá léptették elő, majd IV.-ban kémkedés gyanúja miatt internálták. 1953. IX.-ig eleinte a kistarcsai, majd a recski munkatábor foglya volt. Kiszabadulása után, 1954 őszén Shvoy Lajos püspök segítségével a Hittudományi Akadémia növendéke lett. 1957. V.-ban újból letartóztatták, s 1958. I. 10.-én a Fővárosi Bíróság Népbírósága „ellenforradalmi cselekményért" 7 hónapi börtönre ítélte. 1958. VII.-ban pappá szentelték, de a Központi Papi Szemináriumból „engedetlenség" miatt 1959. V.-ban kizárták. Ettől kezdve újabb letartóztatásáig különböző munkahelyeken, utoljára a Közlekedési Múzeum segédmunkásaként dolgozott. Közben segédkezett a szemináriumból kizárt kispapok összetartásában, akikből néhányat pappá szenteltek. A Szentszékkel tartott kapcsolat, valamint „kémkedés, szervezkedés" miatt 1961. VI. 15.-én a Budapesti Fővárosi Bíróság 12 évi börtönbüntetésre ítélte. 1972. XII. 30.4 szabadulása után Székesfehérvárott káplán, majd Csabdiban, Kislángon, s végül Bicskén plébános volt. A rendszerváltás után tábornoki rendfokozatban a Magyar Honvédség első tábori püspöke volt.