Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

SZABADHEGY ISTVÁN, CSALLÓKÖZMEGYERCSI h uszáralezredes (Töltéstava, 1901. III. 16. - New York, 1969. II. 9.) Anyja: Jagodics Gabriella. Vallása: r. k. 1921. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd a 2. huszárezredhez került. 1923. X. 20. és 1924. IV 30. között elvégezte a lovastisztek lovaglótanfolyamát és 1924. IX. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1926. VII. 15.-én egyéves próbaszolgálatra a méneskarhoz vezényelték és 1927. VIII. 20.-ával át is helyezték ezen szervezethez. 1930. II. l.-én visszakerült az 1. huszárezredhez és hallgatóként Orkénytáborban, a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolára osztották be. 1930. X. 1. és 1931. IX. 1. között a franciaországi Saumurban egy lovastiszti tanfolyamot végzett el, onnan hazatérve ismét az 1. huszárezredhez került. 1932. XI. l.-én századossá lépett elő. 1937. III. l.-jével tartósan a testőrséghez vezényelték, ahol 1940. III. 31.-ig a lovas testőrség parancsnokának teendőit látta el. Ezt követően újból az 1. huszárezredhez helyezték át, 1941. II. 1. és VI. 15. között Budapesten törzstiszti tanfolyamot végzett, s alakulata átszervezése után, 1941. X. 1.-től Szabadkán az l/L huszárosztály állományába tartozott. Ezen időszak alatt mint lovaglótanár a Hadiakadémián oktatott. 1942. III. 30.-án őrnaggyá léptették elő. A 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén - László Dezső altábornagy, Hadiakadémia parancsnok páran csőrtisztjeként - 1942. VI. 18. és IX. 15. között tartózkodott. A keleti hadszíntérről visszatérve 1943. X. 15.-ig a komáromi II. önálló huszárszázad parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően a 4/II. huszárosztály parancsnokává nevezték ki, s ezt megelőzően 1943. V. l.-én alezredessé léptették elő. 1944. VI. 13.-tól alakulata élén a keleti, majd a magyarországi hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. Testőrparancsnoki, illetve harctéri szolgálata elismeréseképpen a MER Tisztikeresztje hadidiszítménnyel a kardokkal, illetve a MER Lovagkeresztje hadiszalagon kitüntetést adományozták részére. 1944. XI. l.-én a Ludovika Akadémia gyorsosztályának parancsnokává nevezték ki és az Akadémia állományával 1945. I. 30.-án Németországba vonult el. A katonai tanintézet nyugatra települését követően 1945. V. elején angol hadifogságba esett. A németországi Eselheide bei Paderbornban magyar hadifoglyokból akrobatacsoportot alakított és mint „Szabadhegy cirkusz" a rajnai angol megszálló hadsereg kantinjaiban lépett fel velük, hogy élelmezésüket biztosítsa. 1949-ben az USA-ban telepedett le, ahol különféle fizikai munkákkal (portás, gépkocsivezető, házmester, mosogató) kereste a kenyerét. A világban szétszóródott huszártársait egy politikamentes, szakmai jellegű szövetségbe vonta össze, s az összegyűlt tagdíjakból a rászoruló, beteg, öreg - többnyire az Óhazában élő - bajtársakat támogatták. Hadinaplóját nem sokkal halála előtt öntötte végleges formába, mely „Mindig kevesebbek leszünk..." címmel, Bene János szerkesztésében 1995-ben látott napvilágot Nyíregyházán. SZABÓ FERENC huszárezredes (Budapest, 1895. V. 13. -?) Tényleges katonai szolgálatát 1914. X. l.-én kezdte meg. Részt vett az első világháborúban, 1914. XI. l.-én zászlóssá, 1915. III. 15.-én hadnaggyá, 1920. IX. l.-én pedig főhadnaggyá léptették