Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ezred I. osztályparancsnokaként vett részt. 1918. XIL-től a Hadügyminisztérium beosztottjaként szolgált, majd az 1919. IV. 26.-Í román internálásáig a Székely Hadosztály vezérkari osztályán tevékenykedett. 1919. XII. 23. és 1928. XI. 1. között a Nemzed Hadsereg Fővezérségének, illetve a HM VI-2. osztályának beosztott tisztje volt. Ezt követően 1929. XI. l.-ig a 2/1. huszárosztály parancsnoki teendőit látta el. 1927. XI. l.-én alezredessé léptették elő. 1929. XI. 1. és 1931. V. 1. között a 4., ezt követően a 3. huszárezred parancsnok-helyettese volt. 1933. V. 1.-től 1937. V. l.-ig az 1. huszárezred parancsnoka, majd ezt követően 1940. II. l.-ig a m. kir. Állami Lótenyésztő Intézetek Katonai Felügyelője. 1939. XI. l.-én tábornokká léptették elő. 1942. V. l.-i nyugállományba helyezéséig a V. hadtest közigazgatási vezetője, illetve beosztott tábornoka volt. Amerikai hadifogsága 1945. IV.-tól 1946. V.-ig tartott. SOLYMOSSY MÁRTON, VITÉZ NEMES huszárfőhadnagy (Zágráb, 1918. IX. 2. - West Bend (USA), 2001.) Anyja: Wolf Jusztina. Apja: v. Solymossy János vezérőrnagy. Vallása: ref. 1939. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd szakaszparancsnoknak Kassára, a VIII. önálló huszárszázadhoz helyezték. 1942. IV. l.-én főhadnagygyá léptették elő. 1942. VT. 8.-tól mint a 23. önálló huszárszázad arcvonalmögötti tisztje a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943. X. l.-én a 4. huszárezredhez helyezték át. 1944. VI. 15.-től mint a 4/II. huszárosztály rohamszakasz parancsnoka ismét frontszolgálatot teljesített. 1944. VIII. 27.-én Varsónál súlyosan megsebesült. Sokáig magyarországi-, majd Németországba kitelepült hadikórházakban ápolták. Az 1944. IX. 21.-én kelt legfelsőbb elhatározással a MER Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal tüntették ki. Hadifogságban nem volt, a háborút követően nyugaton maradt. Előbb Ausztriában, majd Németországban, végül az USA-ban telepedett le. SOMORJAY MIKLÓS huszárszázados (Szombathely, 1909. VIII. 23. -) Anyja: Leidenfrost Zsuzsanna. Apja: v. Somorjay Gerő nyá. altábornagy. Vallása: r. k. 1932. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá és szakaszparancsnoknak az I. önálló huszárszázadhoz helyezték. 1934. X. 1. és 1935. V. 1., valamint 1935. X. 1. és 1936. V. 1. között Komáromban elvégezte a lovastisztek lovaglótanfolyamát. 1935. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1936. VIII. 15.-től 1938. VI. 30.-ig Orkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója. Lovaglótanári képesítést kapott. Ezután 1940. X. l.-ig az olimpiai military lovascsoport tagja, majd 1940. X. 1. és 1941. V. 1. között a 2/6. lovasszázad alantos tisztje volt. 1941. V. l.-én századossá léptették elő. 1941. V. 1.-től Orkénytáborban az olimpiai díjugrató csapat tagjaként, egyben a lovastiszti lovaglótanfolyam lovaglótanáraként szolgált. 1942. III. 15.-én a 6. önálló huszárszázad parancsnokává nevezték ki, s IV. 17.-től 1943. VI. l.-ig a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. Kitűnt a