Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

tiszti átképző tanfolyamot végzett, melyet követően a lovasságtól a páncélos csapathoz helyezték át. 1941. X. 1.-től Rimaszombaton, az 1. harckocsi ezred, majd 1942. III. 30.-tól Esztergom-táborban, a páncélos lőiskola parancsnokságát látta el. 1943. VII. l.-én Budapestre, az I. páncélos hadtest parancsnokságához osztották be. 1944. II. l.-én nyugállományba vonult. RÉVHEGYi IVÁN huszáralezredes (Budapest, 1893. VI. 3. - ?) Anyja: Koenig Antónia. Apja: Révhegyi Iván igazgató tanító. Vallása: r. k. 1914. X. 15.-én a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Marosvásárhelyre, a 9. honvéd huszárezredhez helyezték. Ezredével az első világháborúban frontszolgálatot teljesített. 1916. II. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1916. III. 1. és IV. 30. között lovas-géppuskás tanfolyamon vett részt, majd géppuskás századparancsnok lett. 1916. VII. 6.-án orosz fogságba esett, ahonnan 1920. XII. 24.-én tért haza. 1921. II. 23.-tól Beregdarócon, majd Beregsurányban vámőr őrs- és szakaszparancsnok volt. 1924. I. 1.-től lótenyésztési előadó a Tolna vármegyei Gyönkön, 1926. X. 1.től Veszprémben, 1927. II. 1.-től pedig Tapolcán. 1923. IX. l.-én századossá léptették elő. 1929. IX. 1 .-tői Jutáson a csapataltisztképző iskolán oktató tanár. 1930. X. 1. és 1931. IV. 30. között Nyíregyházán a lovastisztek lovaglótanfolyamának hallgatója, majd 1932. VII. 31.-ig Tamásiban a helyi testnevelési és népgondozó kirendeltség vezetője. Ezt követően XII. 31.-ig törzstiszti tanfolyamot végzett. 1933.1. 1.-től Pápán, a 2/II. huszárosztály géppuskás századparancsnoka, 1935. II. 1.-től pedig Tamásiban a járási katonai parancsnokságon lótenyésztési előadó. 1935. V. l.-én őrnaggyá léptették elő. 1939. V. 1. és 1940. IX. 30. között Cegléden a 2. huszárezred visszamaradó különítményének parancsnokaként tevékenykedett, majd a losonci 21., a salgótarjáni 63., 1942. VI. 1.-től pedig a szekszárdi 36. kiegészítő kirendeltség parancsnoka volt. 1938. XI. l.-én alezredessé léptették elő. 1945. V. 2.án amerikai fogságba esett, ahonnan 1945. XI. 2.-án tért haza. 1946. IX. l.én nyugállományba helyezték. 1950 és 1955 között Deesen élt. 1950-től nyugdiját megvonták tőle, s alkalmi munkákból és egyes nélkülözhető dolgok eladásából tartotta el családját. ROHONCZY IMRE, BÁRÓ FELSŐ-PULYAI huszárszázados (Gyöngyöshermán, 1914. IX. 18. - New York, 2002.) Anyja: br. SzegedyEnsch Éva. Apja: br. Rohonczy Imre nyá. százados, földbirtokos. Vallása: r. k. 1937. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Ceglédre, a 2/3. lovasszázadhoz helyezték. 1940. IX. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. VIII. 1.-től Orkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. 1942. III. 15.-től mint a kormányzóhelyettes személyi segédtisztje a Kormányzó Katonai Irodáján szolgált. 1942. VII. 10.-től mint a 2. önálló huszárszázad szakaszparancsnoka a keleti hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1942. XI. l.-én az I. önálló huszárszázadhoz helyezték át és tartósan Örkénytáborba vezényelték. 1943. V. l.-én századossá léptették elő.