Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

PORUBSZKY PÁL, VITÉZ huszárhadnagy (Debrecen, 1921. IX. 4. - Budapest, 1985. X. 7.) Anyja: Kaszanyitzky Magda. Apja: vitéz Porubszky Pál nyá. huszárezredes. Vallása: ev. 1942. XII. l.-én a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd 1943. XI. l.-ig Nyíregyházán a 4/1. huszárosztály szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. Ezt követően Orkénytáborban a központi lovas iskola kiképzőtisztje volt. 1944. IV. 22.-től a 4. huszárezred pótezredénél arcvonalmögötd tiszti beosztást látott el, majd 1944. IX. 1.-től a IV/4. tábori lovas pótszázad arcvonalmögötd dsztjeként Dél-Erdélyben és a Duna-Tisza közén frontszolgálatot teljesített. 1944. XI. 8.-tól a 4. huszárezred egyik szakaszparancsnoka lett. 1944. XI. 22.-én Szigetszentmártonnál szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. V. 20.-án tért haza. 1948. XII. l.-én nyugállományba helyezték. Kezdetben alkalmi munkákból élt, majd mint talajtechnikus a Kertészeti Kutató Intézetben dolgozott. POSCH ERNŐ huszárfőhadnagy (Izsák, 1913. VII. 27. - ?) Anyja: Török Gizella. Apja: Posch Lipót jegyző. Vallása: r. k. 1934 és 1936 között Keszthelyen elvégezte a Gazdasági Akadémiát. Tényleges katonai szolgálatát, illetve a tartalékos tiszti iskolát 1937. X. 3. és 1938. XL 1. között Sopronban a 3. huszárezrednél abszolválta. 1941. I. 28.-tól mint tartalékos zászlós a 2. huszárezrednél ténylegesítési próbaszolgálatot vállalt. Cegléden, majd Szabadkán 1944. V.-ig szolgált, közben 1941. XI. l.-jével felvették a hivatásos állományba, s egyidejűleg hadnaggyá nevezték ki. 1941-42-ben Pécsett a főtiszti tanfolyamot, 1942-43-ban Magyaróváron; az árkász tiszti tanfolyamot, majd 1943 második felében Szabadkán az equitációt végezte el. 1943. VIII. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1944. Ltől Budafok-Hárosszigeten az egyesített huszár-árkász karpaszományos iskola beosztott tisztje volt. 1944. V-tól Sopron-Nagycenk állomáshelyen mint segédtiszt a 7. felderítő osztálynál tevékenykedett, majd VI. 16.-án a galíciai hadszíntérre vonult el alakulatával. Átszervezés folytán IX.-től a 24. felderítő osztály huszárszázadának parancsnoki teendőit látta el. XIL-től a felvidéki hadműveleti területen seregteste kiképző századának parancsnoka, majd parancsnokságának beosztott tisztje volt. 1945. V. 10.-én a csehországi Krisaneken szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. VII. 12.-én tért viszsza. 1949. I. l.-jével a tényleges szolgálatból elbocsájtották, s egyben nyugállományba helyezték. 1952-ig Izsákon gazdálkodó, ezt követően 1954-ig a Budapesti Városi Tanács szolgálatában révész, illetve kishajó vezető volt. Utána három évig a ceglédi gépállomáson dolgozott, majd Budapesten a csemői „Haladás" Tsz. borkimérését vezette. 1958. III. 25.-én „ellenforradalmi" tevékenysége miatt lefokozták.