Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

tették elő. 1935. X. l.-én lovassági próbaszolgálatra a IV. csendőrlovas alosztályhoz vezényelték. 1937. VIII. 1.-től mint a 3/2. lovasszázad szakaszparancsnoka Sopronban, majd Munkácson teljesített szolgálatot. 1938. IV.-ban áthelyezték a lovassághoz. 1940.

1. 1. és XI. 15. között Munkácson az 1. önálló hegyi huszárszázad arcvonalmögötti dszti teendőit látta el. 1940. V. l.-én századossá léptették elő. 1940. XI. 15.-től 1942. II. l.-ig Kolozsvárott a IX. önálló huszárszázad pótkeret parancsnoka, majd V. l.-ig a püspökladányi 50. kiegészítő kirendeltség lónyilvántartó tisztje volt. Ezután 1942. IX. l.-ig Szabadkán az 1/1. huszárosztály osztálysegédüsztjeként, majd 1943. V. l.-ig a marcali 30. kiegészítő parancsnokság lónyilvántartó dsztjeként tevékenykedett. 1943. V. 1.-től Szabadkán, majd 1944. VI. 12.-től a keleti hadszíntéren is a 2/4. lovasszázad parancsnoki teendőit látta el. 1944. VIII. 29.-én Varsó melletti Türowban megsebesült. 1945. X. 15.-ig különböző magyar- és németországi kórházakban (Sopron, Sonneberg) ápolták. 1944. XI. l.-én őrnaggyá léptették elő. 1945. XII. 27.-én tért haza. 1947. V. 13.-án szolgálaton kívüli viszonyba, majd 1949-ben tartalékállományba helyezték. A polgári életben kezdetben mint lótenyésztési ellenőr, majd mint segéd-, később mint betanított munkás helyezkedett el. 1958. III. 31.-én lefokozták. A 60-as évek elején távozott az országból, Bécsben telepedett le, s alkalmi munkákból (ablaktisztítás) igyekezett megélni. PÉRY MIKSA, VITÉZ huszárezredes (1891. I. 29. - ?) Tényleges katonai szolgálatát 1910. VIII. 18.-án kezdte meg. 1938-ban Budapesten a székesfővárosi testnevelési és népgondozó felügyelőség lótenyésztési előadója volt. Ezt követően a budapesti 3. kiegészítő parancsnokságon, majd 1940. XI. 20.-tól az erdélyi IX. hadtest parancsnokságán szolgált. 1936. XI. l.-én alezredessé, 1940. IX. l.-én ezredessé léptették elő. PESKÓ TAMÁS huszárzászlós (Párkány, 1925. III. 5. -) Anyja: Németh Gizella. 1944. XI. 15.-én a „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola elvégzése után Vasvárott avatták zászlóssá. Ezt követően századparancsnoki tanfolyamra a németországi Döberitzbe vezényelték, ahonnan 1945 I.-ban egy Wandern melletti táborba szállították át. 1945. I. 28.-án Lüneburgba, az 5. újonckiképző huszárszázadhoz került, majd III. l.-én Meiningcnbe egy páncélos felderítő tanfolyamra vezényelték. 1945. IV. 7.-én Nordheimben esett amerikai fogságba. Francia táborokban sínylődött, ahonnan 1945. X. 25.-én térhetett haza. 1957-ben elhagyta az országot, s az USA-ban telepedett le. 1994. IX. 24.-én érvényesítették zászlósi rendfokozatát, s előléptették főhadnaggyá. PÉTER FERENC > huszárfőhadnagy (Budapest, 1915. II. 26. -) Anyja: Makk Mária. Apja: Péter Ferenc székesfővárosi főtanácsos. Vallása: ref. Jogi tanulmányainak abszolválását köve-