Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)
MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK
LÁZÁR KÁROLY, VITÉZ CSÍKTAPLÓCZAI altábornagy (huszár) (Zsebely, 1890. X. 20. - Budapest, 1968. IV. 7.) Anyja: Hoffman Irma. Apja: Lázár Béla cs. és kir. törzstiszt. Vallása: r. k. Tényleges katonai szolgálatát 1911. X. l.-én kezdte meg, miután a temesvári cs. és kir. gyalogsági hadapródiskolát abbahagyva, a tartalékos üszd vizsgát viszont 1911-ben letéve bekerült a monarchia hadseregének hivatásos állományába. Az első világháború orosz, román és olasz hadszíntereit - mint szakasz-, század-, majd rohamszázad-parancsnok - a cs. és kir. 14. huszárezred kötelékében járta meg. Arany vitézségi éremmel tüntették ki és 1918. III. 18.-án soron kívül századossá léptették elő. A háborút követően az 5. honvéd huszárezredben, illetve rövid ideig a Tanácsköztársaság hadseregében szolgált, majd Brassóban román hadifogságban volt. 1921. III. 1. és 1927. III. 1. között a nyíregyházi 4. huszárezred állományában látott el századparancsnoki teendőket. Ezt követően a testőrséghez került, melyben 1935. VII. 20.-ig a lovas testőrség beosztott tisztje, utána 1936. XII. 31.-ig a lovas testőrség parancsnoka, végül 1944. X. 16.-ig a testőrség parancsnoka volt. 1940. III. l.-én ezredessé, 1942. X. l.-én vezérőrnaggyá, 1944. IX. l.-én pedig altábornaggyá léptették elő. A kormányzó díszkíséretének állandó tagjai közé tartozott. Sportember volt: versenylovasként 1926 és 1929 között számos galoppversenyen indult, az 1926-27. évi lovasbajnokságon a második, 1928-ban a harmadik helyen végzett, 1929-ben hatszor lovagolt és nyert. Fontosabb katonai kitüntetései a MÉR Középkeresztje (1942), a MÉR Tisztikeresztje (1937), illetve az első világháború idejéből a Lipót Rend Lovagkeresztje hadidiszítménnyel a kardokkal, s az Arany Vitézségi Érem tisztek számára voltak. 1944. III. 19.-től kezdve fontos szerepet játszott a németellenes hazai erőkkel való kapcsolat kiépítésében. III. 19.-én megakadályozta, hogy a német alakulatok behatoljanak a budai Vár területére, megszervezte a kapcsolattartást gróf Bethlen István, volt miniszterelnökkel, lakásán rejtegette Szent-Györgyi Albert professzort, majd Howie angol ezredest, aki Náday István vezérezredessel Olaszországba repült, az angolszász hatalmakkal való tárgyalás céljából. Tagja volt a kormányzó köré tömörült, s a fegyverszünetet előkészítő szűkebb csoportnak, s intézkedett a Vár fegyveres védelméről a várható német támadással szemben. 1944. X. 15.-én és 16.-án - mint a kormányzó személyes védelmével megbízott testület parancsnoka - alakulata részeit kezdetben a németekkel és a nyilasokkal szembeni fegyveres ellenállásra utasította. X. 17.-én a németek a mauthauseni lágerbe hurcolták, majd onnan 1945. I. 10.-én Sopronkőhidára szállították vissza. III. 29.-én gyalogmenetben Németországba indították el, majd rövid német fogsága után VI. 21.-én tér vissza Budapestre. 1946. IX. l.-én nyugállományba helyezték. Ezt követően 1951 és 1953 között családjával együtt kitelepítették. 1992-ben a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérezredessé léptette elő.