Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG LOVASSÁGA ÉS TISZTIKARA

A hivatásos tisztikar munkáját segítette a békeidők gyakorlataiban, s a háborús években a hivatásos dszteknél nagyobb létszámú tartalékos tíszdkar. Az 1920-as évek elejétől - természetesen a régi hagyományokat folytatva - megindult a tartalékos tisztek képzése is. A tartalékos tisztté válás előfeltétele az érettségi vizsga megléte volt, a jelölt mint karpaszományos honvéd ezt követően vonult be egyéves önkéntesi szolgálatra. A karpaszományost, a tisztjelöltet sok kedvezmény illette meg. Újonc korától tiszti mintájú egyenruhát hordott fegyvernemi színű karpaszománnyal. Szabad kimenővel rendelkezett, szolgálaton kívül megjelenhetett tiszti társaságban. Alantas munkára még büntetésből sem lehetett vezényelni. Egyéves szolgálata végén - miközben elvégezte az önkéntes iskolát, melyet lovasdandáronként szervezetek hadapród őrmesterként szerelt le. Három, egy-egy hónapos rendkívüli fegyvergyakorlat letöltése, majd a tartalékos tiszti vizsga letétele után léphetett elő tartalékos zászlóssá. Emléklappal való ellátása után joga volt ünnepi alkalmakon tiszti ruhában megjelenni. Az 1930-as évek végétől az egyre fokozódó tiszti szükséglet miatt a tartalékos tisztképzés módosult. Az érettségizett, sorkatonai szolgálatra behívott fiatalokat már a csapatnál, vagy két-két huszárezredben összevontan a bevonulást követő napokban karpaszományos iskolára vezényelték, mely általában fél évig tartott. Ezt elvégezve karpaszományos tizedesként, vagy szakaszvezetőként kerültek az újabb hat hónapos iskolára, a hadapród tanfolyamra, melynek abszolválása után hadapród őrmesterré léptek elő. Ezután következett a tartalékos tiszti vizsga és a tartalékos zászlóssá való kinevezés. Közülük sokan vállalták, főleg a háborús évek alatt a továbbszolgálatot, s a különböző főtiszti tanfolyamok elvégzése után kerültek át a honvédség hivatásos állományába. Nagyon sokan a csapatnál eltöltött évek tudását ötvözve kiváló szakasz-, illetve a háború utolsó éveiben századparancsnokká váltak, de sohasem sikerült a hivatásos tisztikar részéről a kissé lekicsinylő „tsz-psz" (továbbszolgáló-próbaszolgálatos) megkülönböztetést negligálniuk. A tartalékos tiszt századosig léphetett elő. Akit a csapat nem javasolt a tartalékos tiszti vizsga letételére, az karpaszományos őrmesterré lépett elő, s további előmenetelre már nem volt lehetősége. A tisztikar szakismeretének, képességeinek továbbfejlesztését a szaktanfolyamok és iskolák szolgálták. A magasabb lovastudást az évente megtartott, kezdetben egyéves, 1938-tól pedig hathónapos lovaglótanfolyam, az úgynevezett equitáció keretében sajátították el a résztvevők. E tanfolyamok a lovasdandárok keretében működtek, majd a lovasság 1942-1943-as átszervezése után egységesen a lovagló- és haj tó tanár képző iskolának rendelték alá. A Magyar Királyi Honvéd Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola 1921-ben alakult Budapesten Pótióidomító Keret fedőnéven. Először a budapesti Ferenc József lovassági laktanyában helyezték el, majd 1930. október 1.-től Örkénytáborba helyezték. Ez a katonai létesítmény 1932. október 1.-től 1944. október 10.-ig mint magyar királyi honvéd lovas tábor működött. Fennállása alatt számos, a lovaglásban, lóidomításban és hajtásban kiválóan képzett tisztet és altisztet bocsátott ki. Keretében 10-15 fős olimpiai csoport is működött, melyben a 30-as évek újkori olimpiáinak lovaglószámaira készítették fel a rátermett huszártiszteket. Az iskola 1944 őszén előbb a Dunán-