Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

vékenykedett. 1939. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. X. 1.-től 1943. VI. 15.-ig a Szentesre helyezett 2/1. huszárosztály századparancsnoka volt. 1942. III. 31.-én századossá léptették elő. 1943. VI. 15.-től 1944. III.-ig a megszállt galíciai hadműveleti területen a 121. könnyű hadosztály huszár­századának arcvonalmögötti tisztje, azután 1944. XI.-ig a balatonfüredi 21. kiegészítő kirendeltség lónyilvántartó tisztje és századparancsnok volt. 1944. XI. 3.-án szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. VII. 21.-én tért haza. Az 1. kerületi parancsnokságon jelentkezett, igazolták és XII. l.-én nyugállo­mányba helyezték. 1951-ben lefokozták. JUSTH DÉNES, NEMES NECZPÁLI huszáralezredes (Budapest, 1897. XI. 13. - Vácbottyán, 1964. I. 31.) Anyja: Hlye Korné­lia. Apja: Justh Dénes nyá. ezredes, HM főszám tanácsos. Vallása: r. k. A bécs­újhelyi Katonai Akadémián 1918. VIII. 17.-én avatták hadnaggyá, majd Bu­dapestre a cs. és kir. 7. huszárezred pótkeretéhez helyezték, ahol előbb ki­képzőtisztként, majd ezred másodscgéddsztként tevékenykedett. A tanács­kormány alatt a 69. vörös lovasosztály segéddszje volt. 1919 őszétől a buda­pesti 3. huszárezred alantosdsztjeként szolgált. 1920. VII. 1. és IX. 1. között Hajmáskéren alosztálytiszü tanfolyamot, 1921. III. 1.-től V. l.-ig lovaglótan­folyamot, 1923. IX. 1. és XI. 1. között pedig Budapesten testnevelő tanfolya­mot végzett. 1921. XI. 1. és 1923. XI. 1. között a budapesti rendőrtartalék, majd 1924. VII. l.-ig pedig az 1. vegyesdandár parancsnokság állományába tartozott. Ezt követően átmeneti viszonyban volt. 1927. VII. 1.-től vámőrségi kiképzőtiszt Röszkén, 1929. VI. 1.-től vámőr őrsparancsnok Biharke­resztesen, 1930. IX. 2.-ától 1931. IX. l.-éig pedig vámőr újoncszázad-pa­rancsnok Csarodán. 1929. XI. l.-én századossá léptették elő. 1931. IX. 2.­ától Pápán a 2/IL huszárosztálynál arcvonalmögötti dszd teendőket látott el, majd a soproni karpaszományos iskola kiképző tisztje volt. 1935. IX. 1.-től a Bihar vármegyei testnevelési és népgondozó felügyelőség sarkadi kiren­deltségén lótenyésztési előadó, majd 1938. IX. 1.-től a nyíradonyi járási ka­tonai parancsnokságot irányította. 1931. X. 5. és 1932. IV. 1. között Buda­pesten lovaglótanfolyamot, 1933. III. 1.-től IV 15.-ig pedig Várpalotán szá­zadparancsnoki tanfolyamot végzett. 1941. X. 1.-től 1944. IX. 12.-ig a dom­bóvári 34., a margittai, majd az érsekújvári kiegészítő kirendeltség lónyilvántartó tisztje volt. 1941. II. 1. és VII. 15. között törzstiszti tanfolyamot végzett, 1941. XI. l.-én őrnaggyá, 1942. X. 30.-án pedig alezredessé léptet­ték elő. 1944. XI. 2. és 1945. III. 29. között a 2., majd a 3. hadsereg-parancs­nokságon mint összekötő tiszt frontszolgálatot teljesített. 1945. V. 4. és X. 12. között amerikai fogságban volt. 1946. X. 24.-én a szolgálatból elbocsátot­ták. Ezt követően 1950. VII.-ig Nyírmihálydi sportfelügyelőjeként tevékeny­kedett, majd utána fizikai munkával kellett megkeresni kenyerét. Mint se­gédmunkás dolgozott az apafai vasútépítésnél, a dunapentelei szállítási osz­tálynál, 1957-ben pedig a tokodi mélyfúró vállalatnál. 1958. III. 31.-én mint „osztályidegent" lefokozták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom