Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG LOVASSÁGA ÉS TISZTIKARA

templomi hadapródiskolában, 20-an pedig 1944-ben a marosvásárhelyi „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolában. Jelentős számban, 76-an tartalékos tiszti iskolát, később főtiszti tanfolyamot végezve kerültek át a hivatásos állományba. A tisztképzésről és a Ludovika Akadémiáról szóló 1922. évi X. törvénycikk új alapokra helyezte a magyarországi dsztképzést, s ennek során a Ludovika Akadémia négy évfolyamos katonai főiskolává vált. A törvény a tisztavatás napját is kijelölte, minden év augusztus 20.-ára téve azt. Az 1926 és 1929 között végzett évfolyamok hallgatóit főhadnaggyá avatva bocsátották ki az akadémiáról. A hivatásos huszár dsztikar - ahogy a gyalogos, a kerékpáros és a páncélos is - a Ludovika Akadémián egyazon képzésben részesült. A ludovikás évfolyamok 150 fős létszámmal indultak. A növendékekjavarészt a budapesti és pécsi katonai főreáliskolákból kerültek ki, csak a hiányzókat pótolták polgári gimnáziumokban érettségizettekkel. A huszárakadémisták - ahogy akkor nevezték őket - létszáma állandóan változott. Legkisebb volt 1928-1929-ben 4-4 fő, a legnagyobb pedig, 27 fő, az utolsó avatáskor, 1944. november 15.-én Körmenden. A tisztjelöltek az iskola első két évfolyamát a gyalogságnál töltötték, a tulajdonképpeni lovas kiképzés csak a III. és IV. évfolyamban kezdődött, amikor a gyalogos szabályzatokat a lovassági szabályzatok váltották fel, s a gyalogosokéval egyébként teljesen megegyező órarendekbe minden napra egy óra lovaglást és lovas gyakorlati képzést iktattak be. A Ludovika Akadémiára eleinte a katonai főreáliskola vagy a polgári középiskolai érettségi után jelentkezhettek, felvételizhettek a katonadszd hivatást választók. A Magyar Királyi Honvédség 1940-1941. évi szervezési változtatásai nyomán bővült a tiszti előképzést biztosító intézmények sora, miután újra életre keltették a Monarchia idején működött hadapródiskolákat. A lovasságnak ugyan nem lett ilyen jellegű intézménye, de a marosvásárhelyi „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola keretében működött egy lovas alosztály is előbb Sallay Bertalan alezredes, majd Szilágyi Dezső őrnagy parancsnoksága alatt. A növendékeket négyéves középiskolai végzettséggel vették fel, s újabb négyéves kiképzés után érettségi vizsgát tettek. Békeidőben a legjobbakat a Ludovika Akadémiára vezényelték volna, a többiek pedig zászlósként a csapatokhoz kerültek volna. Csupán egy évfolyamot avattak fel belőlük, 1944. november 16.-án Vasvárott. 1931-től a Ludovika Akadémia megkezdése előtt a hallgatók mint „akadémikus-jelöltek" karpaszományosként egy év csapatszolgálatot töltöttek le választott fegyvernemüknél. Az egy év letelte után a csapat tisztikarának jóváhagyásával és az orvosi vizsgálat végeztével kerülhettek az akadémiára, ahol 3 éves képzésben vettek részt. Ugyanettől az évtől a Ludovika Akadémia kettévált, az I. főcsoport, a gyalogos, lovas és tüzér akadémikusok képzése továbbra is a régi helyen, az Orczy-kertben folyt, míg a II. főcsoport, a műszaki, gépkocsizó, híradó, vonat, folyamőr és repülő akadémikusok képzése Budára, a Hidegkúti útra, a Bocskai István katonai főreáliskola helyére került át. A haderőfejlesztés megindításával 1938 őszétől a képzési időt a csapatszolgálat elhagyásával, de a főiskolai jelleg sértetlenül hagyásával 3 évre csökkentették. Az egyre növekvő tiszti létszám miatt az 1939-ben végzős