Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

REMETE TAMÁS, VITÉZ RÁBABOGYOSZLÓI huszárszázados (Jánosháza /Körtvélyes-puszta/, 1914. VIII. 30. - Sümeg, 1994. XI. 18.) Anyja: Eitner Emília. Apja: Remete Aladár nyá. őrnagy. A Ludovika Akadémián 1936. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá, majd géppuskás szakaszparancsnoknak az 1. huszárezredhez osztották be. 1939. II. 5. és VIII. 15. között elvégezte a közpond lovastiszti tanfolyamot, 1940. III. 16. és 1941. I. 1. között pedig Alagon a Honvéd Versenyistálló versenylovasa volt. 1940. V. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941.1. l.-én a 3. huszárezred ezredközvetlen géppuskás századához helyezték át. 1941. VII. 5. és VIII. 11. között mint géppuskás szakaszparancsnok, majd XI. 4.-ig mint a 3/IL huszárosztály segédtisztje Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. Alakulatánál 1942. XII. 13.-ig maradt osztálysegédtiszti beosztásában. 1942. IV. l.-én századossá léptették elő. 1942. XII. 13.-tól 1943. IX. 30.-ig a 3/IL huszárosztály nehézfegyverszázadnak parancsnoki teendőit látta el. Ezt követően 1944. VII. 10.-ig mint a 3/IL huszárosztály segédtisztje tevékenykedett, majd utána a 3/3. lovasszázad parancsnokaként a keleti, majd a magyarországi hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. Haditetteiért 1944. X. 5.-én a MER Tisztiké resztje hadiszalagon a kardokkal tüntették ki. 1945. V. 8.-án osztrák területen amerikai fogságba esett. Fogságból való hazatértét követően 1945. XII.-ig a demokratikus honvédség 3. gyalogezredének zászlóaljparancsnoka volt. B-listára helyezése után csak fizikai munkát vállalhatott, favágóként, havibéres csődörös lóápolóként, kőműves segédmunkásként és földalatti bányamunkásként kereste kenyerét. 1949-ben rövid ideig az ÁVO fogságában is volt, s öt évig rendőri felügyelet alatt állt. 1958-ban lefokozták. 1993-ban rehabilitálták és visszakapta rendfokozatát. RÉVAY KÁLMÁN huszárszázados (Dunaharaszti, 1911. VII. 16. - Budapest, 1950. VTII. 19.) Anyja: Jellinek Lilla Aglája. Apja: dr. Révay Bódog nyá. m. kir. ítélőtáblabíró. Vallása: r. k. 1934. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. 1938. XI. l.-én főhadnaggyá, 1942. IV. l.-jével pedig századossá léptették elő. Az 1. huszárezredben szolgált, majd 1941. X. 1.-től a pécsváradi 32. kiegészítő kirendeltség lónyilvántartó tisztje volt. Ezt követően Szabadkán az 1., majd 1942. X. 1.-től a 2. huszárezred állományában volt. Származása miatt 1944. Vl.-ban a keleti hadszíntérre nem vonult el, de nem kellett távoznia a honvédség kötelékéből. 1944. XII. 22.-én - mint a katonai ellenállási mozgalom vezetőségének tagját - letartóztatták, s a nyilas rögtönítélő bíróság halálra ítélte. ítéletét kegyelemből 10 évi fegyházbüntetésre változtatták át, Sopronkőhidára szállították, majd Bajorországba deportálták. 1945. Vl.-ában tért vissza. Kezdetben a honvédelmi miniszter parancsőrtisztje, majd a Kossuth Akadémia parancsnoka, végül a páncélos csapatok szemlélője. Rendfokozata 1950-ben már vezérőrnagy. Koholt vádak alapján 1950 V.-ában letartóztatták, s halálra ítélték. 1950. VIII. 19.-én kivégezték.