Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

Nemrégiben látva a Jósa András Múzeum restaurátorműhelyében a megmosott töredékeket, azt mondottam magamban: lehet, hogy számaiban túlzó volt a jóslat, de arányaiban nem. Sok, rengeteg a festett darab! A lényeg azonban nem a festett darabok száma! Hanem az, hogy egyáltalában miért volt ennyi festett cserép egy olyan világban, ahol a karcolt edénydísz volt a módi?! Merthogy láttuk, hogy messze lenn délen általában festettek, északabbra benyomtak és rátettek mintákat, még északabbra pedig kitartóan karcoltak és karcoltak az edényekre. Vállaj rengeteg festett edénye szabálytalanságnak tűnhet föl, de tény, és jó lenne megfejteni! Ez a festett kerámia nem a Körös kultúra itt-ott megtalált festett edényeinek, hanem az AVK-nak az egyenes folytatása. A legjobban azok a festett edények mutatják ezt, amelyeknek mintái korábbi vagy egykorú, ráadásul nagyon hasonló formájú AVK-edények karcolt vonaldíszeit utánozzák festett kivitelben. Ilyen esetekben az őstörténész azt mondja, hogy az utánzás sokszor egykorú, de inkább későbbi szokott lenni, mint az eredeti, az utánzott. így tehát a vállaji festett edényeket, amelyek összefoglaló neve a szatmári festett kerámia, általában az AVK fejlett vagy már késői szakaszával kapcsolhatjuk össze. Ugyanezt mutatják azok a festett edények is, amelyek délebbre, Biharban és Békésben, szintén az Alföld keleti peremén kerültek elő. Ezek összefoglaló neve esztári kerámia egy Biharban lévő faluról. Gyakori, hogy a hajdani hulladékokat őrző gödrökben a kései AVK edénycserepeinek társaságában látnak napvilágot. Festen cserép Vállajról