Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

a Pripjaty-mocsarakon átvezető egyetlen úton, erőltetett menetben július 1-jére Siniawkára érkezzen és lépjen a német I. lovashadtest alárendeltségébe. 1944. július első napjaiban a lovashadosztály zöme Luniniectől északra Kleck területén volt állásban, ahol a német hadvezetőség, Vattay altábornagy indokolt ellenvetéseit semmibe véve, a hadosztályt részenként vetette harcba a szovjet harckocsitámadás megállítására. Ekkortól vált feszültté Vattay és Harteneck altábornagyok viszonya, mert Vattay tábornok igen keményen és többször is tiltakozott a hadosztály részekre szakítása és nem jellegének megfelelő alkalmazása ellen. A lovashadosztály 1944. július 3-4-én Klecknél esett át a tűzkeresztségen, itt vívta első komoly harcait a leghevesebb orosz harckocsi-támadásoknak kitéve, rugalmas, mozgó védekezéssel. A súlyos veszteségek ellenére, a sok egyéni hőstett, s nem utolsó sorban Vattay tábornok nyugodt hadvezetése és bölcs elhatározásainak köszönhetően a már-már felborulással fenyegető arcvonalat sikerült megszilárdítani, s a hadosztály a Klecknél a mocsáron át nyugat felé vezető egyetlen úton kitört a szovjet 65. hadsereg bekerítéséből és Baranowiczétől délre a Szczara folyó vonalában foglalt védőállást. Még mindig hiányzott a hadrendjéből az elirányított 2. huszárezred, a 3. gépvontatású tüzérosztály és a 15. kerékpáros zászlóalj. Bár ezt a 20 km kiterjedésű védővonalat sokáig nem bírták a huszárok tartani, az ellenség döntő csapása elől mindig sikerült visszavonulniuk. A folyamatos hátráló, halogató harcokban viszont a pihenési és élelmezési nehézségek mellett a huszár nagy hátrányává vált, hogy nem érezhette közelében legfőbb támaszát, a lovát. Schell Zoltán

8 ezredes, a későbbi hadosztályparancsnok így vélkedett erről: "A hadosztály harcolt, mégpedig jól harcolt, de midőn a csapat látta, hogy közeledik az 'utolsó perc', mikor érezni kezdte, hogy csak lovai segítségével menekülhet a telSchell Zoltán (Kassa, 1895. júl. 4. - Thalham bei St. Georgen (Ausztria), 1973. nov. 22.). 1914-ben avatták hadnaggyá a bécsújhelyi katonai akadémián, 1942. ápr. 1-jétől ezredes, 1942. okt. 1-jétől a 2. huszárezred parancsnoka. 1944. jún. végétől a lovashadosztály lovasparancsnoka (parancsnokhelyettes), 1944. okt. 15-étől az 1. páncélos hadosztály megbízott parancsnoka, 1944. nov. 15-étől a huszárhadosztály parancsnoka. 11