Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

tetésben és így tudomást sem szereztek elöljáróik sorsáról. Ez a tény a legsúlyo­sabban a Tisza bal partján kitartó, szűkebb hídfőben lévő lovas századokat érin­tette. Itt a megsebesült Idrányi ezredestől, Szunyogh György szds. vette át a pa­rancsnokságot. Szunyogh szds., miután megtudta, hogy utászainknak parancsuk van a híd robbantására és ehhez az előkészületek már befejezést is nyertek önte­vékenyen megkezdte a hídfőállás kiürítését. Ez sem ment ellenben simán, mert a 6. század fele még a túlparton tartózkodott, mikor a hidat utászaink felrobbantot­ták. Az ott rekedt emberek aztán csak a legválságosabb körülmények között, csó­nakokon tudtak partra szállni. Lezárva: október 10-én. EU 1944. október 9. 6 h-kor a tőlünk balra lévő gyalogos rész otthagyott minket. Szerencsénkre onnan egy százados átjött hozzám és jelentette távozásukat. Ezt azzal indokolta, hogy tudomása szerint, az oroszok tőlünk északra és délre már átkeltek a Tiszán. Ko­máromi 96 utász hdgy. szintén jelentette, hogy parancsot kapott a visszavonulásra, mert Mindszentnél és Csongrádtól északra átkeltek az oroszok. Összeköttetésünk tegnap estétől senkivel sem volt, így parancsot sem kaphattunk. Soltész szds., ezredsegédtiszt ugyan megérkezett harcálláspontunkra, de ő a helyzetről teljesen tájékozatlan volt. így Szemző alezredessel elhatároztuk a visszavonulást. A lova­síthatókat Purgly szds. parancsnoksága alatt Csongrádon át Kiskunfélegyházára küldtem a vezetéklovak összegyűjtése végett. A csongrádi út felé haladtunk, ami­kor a polgári lakosoktól értesültünk, hogy az oroszok a műúton már dél felől Csong­rád felé nyomulnak. Ezt megerősítette egy, az utász csoporttól származó már ci­vilbe öltözött honvéd, aki jelentette, hogy csapatukat a műúton áthaladva az oro­szok elfogták és hiába adták meg magukat a századosukkal együtt mind kivégez­ték őket. 0 a kukoricásba szaladt és így sikerült megmenekülnie. Helyzetünk ez­után reménytelennek látszott, mert Csongrádon már ugyanekkor benn voltak az oroszok. Szerencsénkre a környező tanyák lakóinak önfeláldozó segítsége sokat javított helyzetünkön. Egy asszony vállalkozott arra, hogy végigjárja a környező tanyákat és megtudakolja, hogy hol láttak utoljára oroszt. Meghatott egy öreg bácsi, aki rám akarta adni a ruháját mondván, ha elfognak, biztosan agyonlőnek. Az oroszok Csongrádtól északra és Mindszentnél keltek át a Tiszán minden ellen­állás nélkül. A két átkelt csoport Csongrádon találkozott, mi pedig Csongrádtól Komáromi János (1923. júl. 10. - ??) utász hadnagy (1943. aug. 20-án avatták a Bolyai Műszaki Akadémián) a szolnoki VI. önálló utász zászlóaljban. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom