Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

voltak a város szélén. Az Apponyi téren lévő házakba már belőttek, mikor a csend­őrlaktanyából elindulhattunk. Ugyanakkor a Petőfi szállót, mely a város centru­mában épült, már elérték az orosz harckocsik. A város északnyugati szélén lévő kórházhoz helyeztem át harcálláspontomat és reméltem, hogy a Kurca patak vo­nalán felvételi állást tudok létesíteni. Itt megvártam, míg vezetéklovaim és a ne­hézfegyvereim átmennek a Kurca-hídon. Az északról előretörő ellenség lövedé­kei és aknaszilánkjai jégeső módjára pattogtak az aszfalton és a háztetőkön és mindez azt eredményezte, hogy a küzdők legnagyobb része ész nélkül futott a vezetéklovak után a Tisza-part felé. Percek alatt alig maradtunk: dr. Németh fhdgy., Foltényi hdgy., valamint a Kurca mederbe állított páncélromboló járőr, Vince hu­szár parancsnoksága alatt. A Kurca vonal terve tehát szertefoszlott. Hárman megin­dultunk a Tisza felé, hogy a visszavonulókat rendezzük. Alig haladtunk 100 m-t, befordult egy nagy T-34-es, megállt a hídnál és végiglőtte az utat. A harckocsi szerencsénkre nem mert a hídra kilépni, nem ismerve annak teherbírását lövedé­kei pedig fejünk felett süvítettek el. A hídnál kitartó páncélrombolók a távolság miatt a harckocsit nem tudták kilőni, Vince huszár ellenben jól célzott lövésekkel négy fő harckocsi kísérő oroszt lelőtt. Ennek köszönhetjük, hogy nem üldözött minket senki. Laktanyánk udvarán át mentünk a Tisza-híd felé. Felborulás és fej­vesztett menekülés volt látható. Nagy megnyugvást keltett ellenben Szemerédi Mihály tőrm., aki aknavető szakaszát teljes rendben vezetve vonult el mellettünk, pedig nevezett családját volt kénytelen visszahagyni az orosz kézre jutó városban. A vezetéklovakat Mihályi Miklós tőrm. összefogva a Tisza töltés mögé vezette. Itt dr. Németh fhdgy. átvette felettük a parancsnokságot és megkísérelte a hídon való átjutást. A hídon és két tagon át jutottak embereink és lovaink egy része a Tiszán és a sötétség beálltáig sikerült anyagunk nagy részét a hídon fekvő ellensé­ges tüz dacára többszöri oda- és visszamenettel megmenteni. Hála a szűk hídfő­ben lévő 1., 5. és 6. szd. szívós kitartásának. A 2. és 4. szd. század a parancsnoki törzs kivételével az orosz átkarolás martaléka lett. Mindössze a Fejes és Bálint támpontoknak sikerült a visszavonulás. Odaveszett tehát Endrédy József és Kováts Károly hdgy. támpontjukkal együtt sok más kipróbált huszárral. Este a szűk hídfő újabb harckocsitámadást vetett vissza. Itt a Kelemen sza­kaszbeli László János őrv. és Szabó Gábor hu. egy-egy T-34-est lőtt ki páncél­ököllel. A híd nyugati oldalán Deák 93 vezérkari ezredes parancsnoksága alá lép­93 Deák Ferenc, vitéz (Dés, 1897. aug. 13. - Budapest, 1949. /?/ aug. 16.) 1942. ápr. 1­jétől vezérkari ezredes, 1944. nov. 1-jétől vezérőrnagy. 1944. aug. 15-étől okt-ig az egyik póthadosztály parancsnoka a hadműveleti területen. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom