Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

kaptunk. Ha az oroszokéval akarunk összehasonlítást tenni, megállapít­hatjuk, hogy a mi gyártmányaink lőszabatossága sokkal jobb volt, az üzem­biztonsága ellenben csekélyebb, ugyanis a mi fegyvereink nagyon érzéke­nyek voltak a szennyeződésekkel szemben, ami a harctéri viszonyok kö­zött gyakran súlyos hátrányt jelentett. Mindent egybevetve, az osztály szervezete és felszerelése teljesen korszerűnek mondható és alkalmassá tette a ráháruló feladatok teljesíté­sére. Sikeres feladatteljesítés ellenben csak akkor következhetik be, ha a csapatban olyan erkölcsi tényezők működnek, amelyek képesítik a harc­tér fáradalmainak, nélkülözéseinek és veszélyeinek az elviselésére. Clausewitz: "Vom Krieg" című művében azt írja, hogy: "a háború a politika folytatása erőszakos eszközökkel". Az a politikai cél, amelyik er­kölcsös tartalmat ad az erőszak alkalmazásának, ad erkölcsi erőt a kato­nának az erőszak gyakorlására: a harcra. A mi politikai célunk ebben a háborúban: az egész magyar nemzet önrendelkezési jogának biztosítása volt és ez 1944 tavaszán annyira elfogadott cél volt, hogy az érte vívott harcban való részvételt mindenki természetes kötelességteljesítésnek te­kintette. Nem is volt szükséges ezt a kötelességtudatot propagandisztikus eszközökkel az emberekben élesztgetni. A tiszti és altiszti kar zöme örömmel fogadta a mozgósítási parancsot. Ez a katonai hivatástudatból is adódott. A hangulat lelkes volt és gyakori a fogadkozás: "Mi majd kiküszöböljük azt a csorbát, amit a 2. hadsereg szo­morú pusztulása a magyar katona hírnevén ejtett." A legénység belső hangulatáról már sokkal nehezebb véleményt mon­dani. A magyar ember természeténél fogva zárkózott, szűkszavú. Még arcizmai sem árulják el, hogy örül, vagy haragszik, hogy lelkesült, vagy csüggedt. Felfogását, érzelmeit érintő kérdésfeltevések tehát nem szá­míthatnak őszinte válaszadásra. Ilyenre nemcsak a természet zárkózott­sága, hanem még a rákényszerített fegyelem is fékezőleg hatna. Az őszin­te választ tehát ne ily formában keressük, megtaláljuk annak spontán meg­nyilatkozását is, ha azonosulni tudunk azzal a mondanivalóval, amit a nép­lélekből fakadó katonanóta tudat. A nótaéneklés - nálunk, huszároknál ­nem a lépéstartás fegyelmező eszköze, mert mi lóháton menetelünk. Ná­lunk a pihenő huszár szórakozása. Akkor tárul ki a lelke, ha a maga erede­ti népdalait énekli, minden külső befolyás nélkül. A népdal a hite! Feleleve­níti a múltat, bevilágít a várható jövőbe. A népdal hangvétele fejezi ki a legőszintébben a csapat hangulatát, erkölcsi értékét. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom