Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

hallgatva olyan eseményeket, melyeknek jelentőségét a történés napjaiban még nem lehetett felismerni, de későbbiekre mégis kihatással voltak. Összefoglalva adom elő tehát mindazt, ami e napok alatt végbement. Jan. 31-én megszólalt az orosz állásokban egy hangszóró szép cigánymuzsikát sugározva, majd tiszta magyar kiejtéssel, felszólított az átpártolásra. Mi aknavetővel válaszoltunk. Ez a propaganda nap mint nap megismétlődött. Jelszavaik így hangzottak: "Gyertek át hozzánk! Adjátok meg magatokat! Mi nem bántunk és nem is lövünk rátok, ha három piros rakétát lőttök fel és utána jöttök át! A debreceni kormány hadserege már megindult a németek ellen!" stb. Jól irányzott aknavetőink aztán mindig elhalgattatták őket. Febr. 2-án a 82/2. ütegparancsnok jelentkezett harcálláspontomon és a 2. század alvédőkörletében figyelő helyet rendezett be. így a Géczy tüzér csoporttal ismét helyreállt az összeköttetés. A 395. sz. hadosztályparancsból értesültünk Marjay Tamás

152 4/I. huszár osztálybeli hadnagy bámulatra méltó hőstettéről. A parancs ezt így közli: "Marjay Tamás 4/I. hu. oszt-beli hdgy., aki oszt-val a Kotló-hegyi tád-ban részt vett, a mai napon, súlyos sebesülése ellenére, az orosz vonalokon keresztül, a Kotló-hegyről átvánszorgott a saját ellenállási vonalba. Nevezett példaképe a magyar becsületnek, hősies kötelesség teljesítésnek és a makacs huszáros elszántságnak. Marjay hdgy. öt napon keresztül, étlen, szomjan volt az orosz vonalak mögött és súlyos sebesülése dacára hajtotta végre e hősi cselekedetet. E tettéért a ho. minden tisztje és huszárja elé követendő mintaképként állítom." Az esténként meg-meg ismétlődő hangszórós orosz propaganda ellensúlyozására az ezredparancsnokság megengedte, hogy 2-2 huszárt, 1-1 napra szabadságoljunk a - pár napja visszakerült- Oroszlány bányászvároskába. Ezek széledjenek el a lakosság körében és érdeklődjék meg, hogy milyen is volt az orosz uralom alatt az életük? Akik visszajöttek e szabadságokról, egyöntetűen olyan híreket hoztak, hogy Oroszlányban Marjay Tamás (Nyíregyháza, 1923. dec. 2. - Budapest, 1984. márc. 12.). a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá 1944. aug. 20-án. A 4/1. lovasszázad nehézfegyver szakaszparancsnokaként súlyosan megsebesült a Vértesben 1945. jan. 28-án. Életét csak úgy tudták megmenteni, hogy mindkét lábát térd alatt és ujainak utolsó perceit amputálták. Hőstettét a legmagasabb kitüntetéssel, a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel jutalmazták. 189