Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

értesültem a felderítés végrehajtásának eme különös módjáról, azt szigorúan kifogásoltam. Igyekeztem Széchenyit meggyőzni, hogy az életére jobban kell vigyázni, mert rá komolyabb feladatok várhatnak.) Lezárva 23 h-kor. tű Kisvelence, 1944. december 11. Hajnalban a 2. század jelentette, hogy a Gróf tanyától nyugatra a 150. mgp. mögötti területre az éjjel nagy tömegű orosz érkezett. Támadással kellett tehát számolni ebből a térségből is. Kétségtelennek látszott az is, hogy a Gárdony felől előrenyomult ellenségnek csak egy előretolt lépcsője, olyan harcfelderítés féle tört be az este. Az ellentámadást tehát gyorsan ide és nagy erővel kellett végrehajtani, hogy mire a komolyabb - esetleg két irányú - ellenséges támadás megindul a védelmi állások szilárdan a kezünkben legyenek. A támadást 7 h-kor indítottam el két lépcsőben. Első lépcső Tersztyánszky fhdgy. parancsnoksága alatt a 3. század és Mártsa hdgy. 6 rohamlövege. Támadási cél az előző napi védelmi vonal. Második lépcső Széchenyi fhdgy. parancsnoksága alatt az 1. század. Ez mihelyt az első lépcső Kisvelence első házsorát eléri előnyomul és a házak közt esetleg még védekező oroszokat onnan kifüstöli, majd a felvételi állást az előző napi vonalban újból birtokba veszi. A támadás megindulása után az első lépcső nagy lendülettel nyert tért, ami elől az oroszok az éj folyamán hevenyészve ásott gödreiket elhagyva a házakban kerestek menedéket. A második lépcső kisebb küzdő csoportokra bontva követte az elsőt, mindegyik küzdő csoport megkapta a maga házait, amiket el kellett foglalni. Mikor Tersztyánszky Kisvelence délen elérte az 1. század előző napi állásait és tapasztalta, hogy az üres, tehát előtte nincs már ellenség egy igen merész elhatározással - Mártsa hdgy-gyal egyetértésben - felült embereivel a rohamlövegekre és - képességük legnagyobb gyorsaságával - rátört a Gróf tanya előtt készenlétbe helyezett ellenséges zászlóaljra. Mikor a 2. század állásai előtt haladtak el, Kováts Károly hdgy., Nyerges

134 és Jankovich zászlósok egy pár emberükkel öntevékenyen csatlakoztak hozzájuk. Hogy a harc miként zajlott le, pontosan nem tudom. A napló csak annyit jegyzett: "Gróf- és György-tanyák térségébe törtek, hol egy orosz zászlóaljat teljesen megsemmisítettek." A tény az, hogy az oroszok 134 Nyerges Béla (Vecsés, 1920. - ??) tartalékos zászlós 1943. okt. 1-jétől. Frontszolgálatot teljesített 1944. jún. 12-étől mint a lovas-harckocsi zászlóalj páncéltörő ágyús század szakaszparancsnoka. Légnyomást kapott 1944. júl. 12-én Sielecznél, megsebesült Wolominnál 1944. szept. 5-én. Felépülése után a 2/II. nehézfegyverszázad szakaszparancsnoka. 154