Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

bevetni, ezt a tervet azonban a hagyományos lengyel-magyar barátságra hivatkozó Ibrányi vezérőrnagy határozott tiltakozására elvetették. Viszont az a magyar elképzelés, miszerint a lovashadosztályt mint gyorsan mozgó tartalékot, vagy mint folyammegfigyelő feladatot ellátó seregtestet fogják ezután alkalmazni a németek, kudarcot vallott. A hadosztályt ismét nem a jellegének megfelelően alkalmazták, hanem szívós gyalogsági védelemre kellett berendezkednie. Előljáró parancsnoka Gille

10 SS altábornagy a lengyel fővárostól keletre, Karlovka és Wolomin körzetében, rendkívül előnytelen, igen homokos, sík területen jelölte ki védőszakaszát, ahol kezdettől fogva a leghevesebb páncélos támadásoknak voltak kitéve az alosztályok. A túlerőben lévő szovjet páncéloskötelékek több ízben is mélyen benyomultak az állások közé, de a huszárok bravúros ellentámadásokkal, sokszor kézitusában mindig helyreállították az eredeti védőállásokat. 1944. szeptember 3-ától Gille altábornagy fokozatosan vonta mind hátrább hadteste védővonalát a már előre elkészített három védőállásba. Szeptember 16-án egy sikeres szovjet akció a harmadik védővonalat is áttörte, de a lovashadosztály és a német 19 páncéloshadosztály, valamint a Totenkopf SS páncéloshadosztály határozott ellentámadása megmentette a kritikus helyzetet. Ezekben az állásokban az utolsó ütközetnapig, 1944. szeptember 19-éig tartott ki a lovashadosztály a szovjet 28. hadsereg csapataival szemben. A Varsó környéki harcokban tanúsított bátor magatartás és helytállás elismeréseként a kormányzó 1944. október 2-án elrendelte a magyar királyi honvédség lovasalakulatainak átkeresztelését: a lovas kifejezés helyett azután a huszár megkülönböztető megnevezést írta elő." 1944. augusztus 20-án megindult a szovjet hadsereg Iasi-Kisinyovi hadművelete, melynek következményeként Románia augusztus 23-án kilépett a háborúból és megnyitotta az utat a II. Ukrán Front előtt, melynek Gille, Herbert Otto (Gandersheim am Harz, 1897. márc. 8. - Stemmen bei Hannover, 1966. dec. 26.), 1943. márc. 29-étöl az 5. SS (Wiking) páncélos hadosztály, 1944. aug. 8-ától a IV. SS páncélos hadtest parancsnoka, SS-altábornagy. Ebbe a hadtestbe a német 19. páncélos, a német 3. SS (Totenkopf), a német 5. SS (Wiking) hadosztályok, később a magyar lovashadosztály is és tartalékként a német 73. gyaloghadosztály tartozott. Honvédségi Közlöny, 42. szám, 1944. okt. 4. 14