Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

tem, hogy halogatva visszavonulok a II. osztállyal egyetértésben. Az ezredparancsnokságtól kapott parancs szerint ezután Kisvelence keleti szélére kellett menetelni. A menetet két oszlopban hajtottam végre. Föoszlop parancsnokságom alatt az osztály zöme. Menetvonala Kisvelence - Pusztaszabolcs műút. Tőle jobbra, hátra lépcsőzve Kováts hdgy. parancsnoksága alatt a 2. század menetelt a velünk párhuzamos földúton. Miután az oszlop folyamatosan megindult, gépkocsin előre mentem Kisvelencére, hol ezredparancsnokom az alábbi parancsot adta: "Az osztály beérkezése után Kisvelence D. 139. mgp. közt foglaljon felvételi állást (lásd: vázlat)." Az osztály 17 h. körül érkezett be. A felvételi állásba a 3. századot rendeltem. Az osztály többi része mint tartalék, Kisvelencén pihent. A December 7-vel befejezést nyert harctéri életünknek egy újabb fejezete. A Duna mindkét oldala Budapesttől délre orosz kézbe került. Ha összehasonlíthatjuk az utóbbi napok válságos helyzeteit és a visszavonulást az előző helyzetekkel, nem tagadhatjuk, hogy itt a vezetés szilárdan kezében tartotta a csapatokat. Mindenki idejében kapott parancsot és pedig olyan parancsot, amit csekély veszteséggel végre is tudott hajtani. Köszönetet kell azért mondanunk Schihrmeister ezredesnek, mert az ő érdeme, hogy osztályunk egy veszélyes harapófogóból, mint ütőképes egység került ismét ki. Súlyosabb veszteség csak all. osztályt érte, ez már XII. 5-e óta folytonos harcban állt a délről előnyomuló ellenséggel. Az én 1. századom - mivel a II. osztállyal szoros összeköttetésben vonult vissza -, szintén számottevő veszteséget szenvedett. 147