Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

A legalkalmasabb áttörési irány Monortol északra eső terepen át Mende felé vezet. A sötétség beálltával a harckocsik közrefogták a járműveket és lovakat, a küzdők pedig a harckocsikat kísérve indultak meg a jelzett irányba. Monortol északra érték el az orosz biztosító vonalat. A német harckocsik élénk tüzelése elől az oroszok lövészgödreikbe húzódva inkább fedezték magukat, mintsem a tüzet viszonozták volna. így az átjutás veszteség nélkül sikerült. Ezután Kováts hdgy. századával Mende - Gyomron át vonult be Rákoskeresztúrra az osztályhoz. Miután átléptük Budapest védőkörletét, befejeződött az az időszak, amelyet halogató harcnak neveztünk. Említettük már az oroszországi harcok leírásánál, hogy ez a harceljárás kivételesen nehéz feladat elé állítja a vezetőket. Vezetni itt csak úgy lehet, ha a parancsnok térben és időben meghatározott és a harcérték figyelembe vételével végrehajtható feladatot ad az alárendeltnek. Erre pedig csak akkor képes, ha ismeri annak téridő helyzetét, de legfőképpen harcértékét. Meg kell jegyeznünk - a legszigorúbb tapasztalatok alapján -, hogy e téren sorozatos hiányosságok mutatkoztak. Úgy látszik, hogy békekiképzésünkben túl sok volt az elmélet, az alkalmazó megbeszélés és kevés a reális harcgyakorlat. Az ezredparancsnokok hadosztályparancsnokot játszottak. Távol egységeiktől, térkép után intézkedtek, ahelyett, hogy személyesen vették volna át a szinte alosztállyá fogyatkozott ezredük legfontosabb részének vezetését. így aztán alosztályaik harcértékéről, sőt helyzetéről sem volt soha tiszta képük és azokkal úgy diszponáltak, mintha hadilétszámon lévő, pihent századok volnának! Parancsaik nagy része csak a papírost töltötte ki és alparancsnokaik kénytelenek voltak saját belátás szerint cselekedni. Ez a jelenség kétségtelenül lazítólag hatott a fegyelemre és sokszor bénította a felső vezetést, de ugyanakkor megindult egy ellentétes kristályosodási folyamat azoknál az alegységeknél, ahol a parancsnok együtt vállalt minden fáradalmat, nélkülözést és veszélyt alárendeltjeivel. Itt az embereket a kölcsönös megbecsülés és tisztelet szálai fűzték össze és ez a fegyelemnek csak harctéri viszonyok közt kifejlődni tudó - bensőséges tartalmat adott. Azokat az alakulatokat, amelyek XI. 3-án mint fegyelmezett katonai egységek lépték át Budapest déli határát, kétségtelenül ez a belső tartalom forrasztotta össze. Ahol ez hiányzott, azok útközben szétporlódtak. A mi alakulataink kimerülten, eredeti állományunk 20 - 25 %-ra lefogyva értek ide. Ámde ez a 25 % elég kemény magnak mutatkozott ahhoz, hogy az elkövetkező, nyugodtabb Duna menti harcok idején az érkező utánpótlás reájuk épüljön és ott újból ütőképes egységgé szilárduljon. 123