Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

szélességében gördült észak felé. Mi pedig csak kisebb harccsoportokat voltunk képesek egymástól - a nagy kiterjedések folytán gyakran függetlenül - ezzel szemben bevetni, noha a hadosztály - az erősen leharcolt háromosztályos póthuszárezreddel is meg lett erősítve. Mivel tehát zárt arcvonal létesítéséhez nem volt elég erő az oroszok a mi hézagainkban ellenállás nélkül nyomultak tovább. A mieink csak a terep fedettségének, az éjszaka sötétjének és a lovasság harcászati gyorsaságának kihasználásával tudták magukat a folyton fenyegető körülkerítésből kivonni. Tervszerű, halogató harcról tehát szó sem lehetett. A kezdeményezés teljesen az ellenség kezébe került és így soha sem tudhattuk, hogy mikor és hol állhatunk meg hosszabb-rövidebb időre. Segédtisztem sem tudhatott naplójegyzeteinek logikus fogalmazást adni és csak mikor egyszer-egyszer ráért, jegyzett fel egy pár vezérszót, amit aztán a napok sorrendjében próbált csoportosítani. így az előadás sok helyen zavaros és áttekinthetetlen. Ezért tartottam célszerűbbnek e napok eseményeit összefoglalva előadni. Az események a következőképpen zajlottak le: - Október 29-én 10 h-kor az orosz erők általános támadásba kezdtek, minek következtében gyenge vonalaink teljesen összeomlottak. Az előző napi hézagos támpontokkal megszállt állásokból az egyes kötelékek öntevékenyen vonultak vissza és ha néha fel is tudták venni az összeköttetést magasabb parancsnokságaikkal, az onnan kapott parancsok rendszerint már nem voltak végrehajthatók. így vonultam vissza - nem az ellenség elől, hanem az ellenséges átkarolás elől - fokozatosan a Félegyháza Jakabszállás - Izsák műút vonalába, a Matkó erdő délkeleti sarkára. Szerencsémre az előző napon kikülönített 2. századom is visszaérkezett és így legalább az osztály együtt volt. Tudtam, hogy tőlem keletre a póthuszár-ezred Szemző osztálya, nyugatra ugyanezen ezred Schmertzing

110 osztálya igyekszik védőállást foglalni. Az ezredparancsnokságról és az ezredünk többi részéről semmit sem tudtam. 20 h. körül harcálláspontomra érkezett egy hírvivő, aki Schmertzing alez-től vitt visszavonulási parancsot Szemző alez-nek. így tehát teljesen egyedül maradtam. Alig távozott a hírvivő, folyton erősödő motorzúgás Schmertzing Egon, báró (Köpösd, 1898. márc. 27. - Pörtschachban /Ausztria/, 1985.) 1942. szept. 30-ától alezredes. 1944 nyarán a 3. huszárezred pótezred parancsnoka, 1944. szept. 4-étől a hadműveleti területen az 1/III. pót huszárosztály parancsnoka. 116