Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Előszó

Előszó Félévszázaddal ezelőtt, 1944 nyarán utoljára fogott fegyvert a magyar huszár, s indult utolsó útjára, hogy nem egészen hét hónap múlva végleg letegye a fegyvert. Nemcsak ellenségei, hanem a technikai haladás előtt is. A harckocsik és repülők korában az utolsó magyar huszárok az elődöktől örökölt hagyományos huszárszellemmel és virtussal, sokszor az önfeláldozásig vitt kitartással még véghezvittek olyan haditetteket, melyekre feltehetően csak ők voltak képesek, s melyek mind a fegyvertárs, mind az ellenség bámulatát és megbecsülését is kivívták. Nem véletlen, hogy a sok áldozatot hozott magyar királyi 1. honvéd lovashadosztály az orosz- és lengyelországi hadműveletei után 1944. október elején a hősi helytállás elismeréseként Horthy Miklós kormányzó rendeletére a huszárhadosztály nevet vette fel, s a hadosztály alárendelt alakulatainak nevét is „lovasról", „huszárra" változtatták át. Róluk, az utolsó magyar huszárokról kíván megemlékezni e kötet is az 55. évfordulón. Emlékezni kívánunk a VI. Nyíregyházi Huszártalálkozón mindazon ismert és névtelen hősökről, akik a legtöbbet, az életüket adták hazájukért. Emlékeztessen rájuk vitéz Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója és a nyíregyházi Magyar Huszár hősi emlékmű bronz lovasa és az idei találkozón felavatott két bronztábla is. Nyíregyházán, 1999 Szent Mihály havában a szerkesztő