Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

pett. Jobb lábát elvitte és valószínűleg a bal szemét is. Az egész vacak vállalkozás nem érte meg. Az orosz újra kísérletezett a bal szárnyon. Kb. a 3-asoknáI. Harckocsi is jött. Nagy lövöldözés támadt, de mikor a tüzérek is beleszóltak, elcsöndesedett a lárma. Most egészen csönd van. Gyanús csönd! Még a szokásos lövöldözés sincs. Nem tetszik nekem az eset. Feri most indult váltani Imrét 2 rajjal. Az Isten segítse őket, hogy baj nélkül váltsanak. Szörnyű rossz érzés századparancsnoknak lenni, itt ülni hátul, és lesni aggódva, hogy elől mi van. Mennyivel jobb egy szakaszparancsnoknak, aki elől az emberei között mégis lát valamit, és legalább azt tudja, ami nála van. Nagyon gyanús a csönd, nagyon gyanús! Nem szeretem az ilyet. Jobb, ha lőnek. Most már lőnek, de tőlem balra. Azt hiszem, ott is valami harckocsi dolgozik. Most állunk úgy, ahogyan azt otthon elképzeltük. Állig fegyverben, és mereven lessük a túlsó oldalt. Megint egy háborús katonanóta jut eszembe: Nagy Oroszországban, csak az Isten van velünk...! Boldt, a német összekötőnk ma ment a Führerhez, a mi Erdélyi átcsoportosításunkat tárgyalják. Istenem, ha odakerülnénk! Még a hősi halál is szebb volna. De itt is állunk!!! Most kötelez az eskü, a becsület és az örökké itt nyugvó bajtársak áldozata! VIII. 26. Tegnap a váltás hála Istennek baj nélkül megtörtént. Közben a tüzér is bejött hozzám, mert a telefonja elromlott, és így az enyémen keresztül tartja az összeköttetést az üteggel. Délután megpróbáltam megkeresni Fritzet, de mintha tűt a szalmában kerestem volna. Mögöttünk kb. 2 km-rel a németek új állásokat ásnak. Ide fognak visszamenni, mert ez itt egy pocsék hely. A vonatom már most elment, mi még nem biztos, de holnap, vagy holnapután reggel valószínűleg elmegyünk. Az a disznó Csim-bumm már megint megláthatott valamit ott elől Feriéknél, mert már egy fél órája lövöldöz oda. Sőt! Már közelebbre is lő. Úgy látom, már megint le kell kegyeskedni a dekungba, pedig olyan jól süt itt a nap, hogy sajnálnám. Jobbra megint valami csata van. A páncéltörő is nagyban dolgozik, lehet, hogy megint harckocsi ugrál ott elől. Balra, messze ide, kb. Radzyminnál nagy légi támadások egész nap. Délelőtt háromszor, délután ötször, legutóbb 40 gépet számoltunk. A jobb szárnyon már a tüzéreink is lőnek, és állandóan rotyog a géppuska. Úgy látszik, már megint valami támadás van. Lehet ide úgy 6 km-re. Jó volna tudni, hogy mi az, de csak hang után tudjuk nagyjából megítélni és elképzelni az ott történő dolgokat. Tüzéreink lőttek oda zárótüzet, legalább is a duhogás, amit hallottam, annak hangzott, mert a géppuskaropogás nem szűnt meg közben, de most úgy hallom, az orosz lő. Meleg lehet arrafelé. Hát ez mi a fene? Persze akna, de olyan egyszerre sütötték el a vetőket, hogy egynek hangzott. Na végre! A mienk is felébredt, és odalőtt egy sortüzet. Fecske a rejtöneve a figyelőnknek, de mi csak Kecskének hívjuk azt a kis ijedtképű zászlóst. Kell is mellé nagyon a szakaszparancsnok, mert sohasem lőne kü-