Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

nincs. Beszólok az osztályhoz, ott azt válaszolják, hogy 7 órakor felvételeztük és el is indult a kocsim. Már fél 11 és még sehol. Mi történt vele? Elakadt, kidűlt a ló, lelőtték? Minden rossz lehetőség végigszalad előttem, mikor végre 11 után megjön 8 láda karabély-, 2500 géppisztolytöltény és 30 kézigránát. Viharsebesen viszik az emberek az állásba ki, és én csak akkor nyugszom meg, mikor egy óra múlva jelentik, hogy ki van osztva, és az orosz még hallgat. Mint a Gellérthegy, akkora kő esett le a szívemről. Bartal Feri ezután lejárja jobbra a vonalat, kimegy a legszélső rajunkhoz, és azzal a szívderítő újsággal jön vissza, hogy van egy sebesülés. A lőrésen keresztül lőtték ki a fiú jobb alkarját, ahogy éppen ismételni akart. Még szerencse, hogy nem a fejét találta. Nagy baja nincsen, saját lábán ment el, és elvitte az összes holmiját is. Vi 3-kor keres telefonon Pista bácsi. Mondja, hogy Fritz ott keresett, de nem engedték ki hozzám. Pedig jól jött volna az a pár üveg snapsz, amit ez hozott nekem. Hogy a három géppuskáról ne is szóljak. Jelentem aztán, hogy nyugalom van, a szokott lövöldözéssel és leteszem a kagylót. Egy félóra múlva a jobb szárnyon akkora lövöldözés kezdődik, hogy azt mondtuk Ferivel, na, itt a támadás! Rövidesen bejön egy fiú, vérző kézzel, és jelenti, hogy egy nagyobb, 30-35 főből álló járőr próbált észrevétlenül előre jönni, de a 3-asok észrevették, elkezdtek lőni, mire azok visszalőttek, és lett egy olyan csata, hogy még. Most már csönd van, csak lőszert kér. A sebesülése nem komoly, a kisujját súrolta kívülről a golyó. Bekötöttük, adtam neki 500 töltényt, és ezzel visszament, mi tovább aludtunk. Ma 8-kor ébredtünk, majd mikor nagy mosdás után ismét tisztaságérzetünk volt, lefeküdtünk és tovább aludtunk. Fél kettőkor ébredek. Ferinek kikészített mosdóvízben megmosdom, illetve fürdöm, azután megebédelek, beadom 3-kor esedékes jelentéseket, és most írom ezt a pár sort. Mindenki alszik, csak az állások őrszemei éberek, és néha itt-ott pattog egy-egy lövés. Azt hiszem az orosz ugyanezt csinálja. Tőlem balra egy kis tüzérpárbaj van, valószínűleg a német és orosz között. A tegnap délelőtt hallott páncélos csata egészen eltolódott kelet felé. Nem tudom, mi lehet ott, de úgy hallatszik az ágyúdörgés után ítélve, hogy a németek valahol Wolomin és Radzymin között vagy visszanyomták, vagy egy páncélos ékkel benyomták az orosz vonalat. Bármelyik is történt, örvendetes esemény, mert ez a kínos oldal részünkre. Ha azt az orosz benyomja, akkor rövidesen Varsóban leszünk, ami nem egy öröm, mert Varsó felénk eső része a lengyel felkelők kezén van, és nem hiszem, hogy minket olyan túlzott lelkesedéssel fogadnának. Lassan egészen várszerűen kiépül ez a támpont. Már körben el vannak készülve az árkok, amiben betörés esetén a tartalék beérkeztéig tartani tudjuk az oroszt. Körül is van drótozva, ez meg arra jó, hogy ha jön éjjel a vonalvizsgáló járőr, hasra essen benne. Sok munka nincs már hátra, most már csak ülni