Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

bőrig ázunk a keletkező hatalmas esőben, pláne csak zubbonyban vagyunk. Fél 10-kor az eső is eláll, mi is elindulunk, eleinte rendben, majd egyre rendetlenebbül, végül egy kupacban az egész. Megállunk, rendezzük, öt perc múlva újra egymás hegyén hátán a társaság. A gyerekek nem nagyon bírják a hatalmas máihát, nem is csoda, visznek legalább 40 kg-ot a fegyveren kívül. 10-re elérünk egy tisztást, de már vak sötét van, előttünk sürü erdő, körös körül rakétáznak, jobbra erős harci zaj, összeülünk a némettel és megbeszéljük, hogy nem megyünk tovább, hanem körkörös védelem reggelig. Felállítjuk a tagokat, mi pedig megpróbálunk aludni. Betyár hideg van, nekünk se pokróc, se köpeny, így hát összebújunk vagy hatan és a vizes fűben remekül alszunk. Ma reggel persze nagy ágyúzásra ébredünk. Egy német páncélvonat puhítja a szomszédot. Helyreáll az öszszeköttetés, megindulunk és 2 km erdő után elérjük az erdőszegélyt, onnan az első támadási célt, itt leállunk és várjuk a további parancsot. Közben szereznek embereim egy német automata puskát, lőszert, majd jön a parancs, vonuljunk be a lovakhoz. Alig indulok el, jön a német tábornok, megállít, visszaküld, hogy a Búgig menjünk előre. Előre is megyünk. Balról is jön német, aki nem tudja, hogy mi még ott vagyunk, és egész csinos lövöldözés kezdődik, mert orosznak néz a szerencsétlen a hasonló színű egyenruha miatt. Szerencsére sikerül idejében megállítani a harcot, sebesülés nem történt. Továbbmenve találunk öt német halottat, akik még a tegnapi harcokból maradtak itt. Találunk három Faust-patront is, így szakaszom páncélelhárító ereje 7-re nő. Én találok egy üres, de jól működő orosz géppisztolyt, embereim német karabélyokat, úgy, hogy ha még egy pár napig itt leszünk, egészen jól fölfegyverezzük magunkat. A védőállást még el sem foglaltuk, mikor támadási parancsot kapunk, szerencsére ezt is lefújják 5 perc múlva, úgy hogy most elég pofátlanul a Búgtól 500 m-re alszik mind a két század. Hogy az orosz még ide sem lőtt, azt nem értem, mert a túlsó part magasan a mienk felett áll, föltétlenül lát minket, de úgy látszik, respektálja a 12es aknavetőnket. Most 11 óra, fogtunk egy malacot, alszunk és várjuk a fejleményeket. Nagyszerűen alszom fél kettőig, akkor fölébreszt a német és mondja, hogy ő bevonulási parancsot kapott, én, mivel semmi parancsom nincsen, öntevékenyen bevonulok. Fogunk közben egy disznót, egy panje kocsit, majdnem egy mókust, de az elszalad, félúton elkapjuk a már elénk jövő lovakat és most úton vagyunk az ezred gyülekező helye felé. Jelenleg Ruszkow falu kijáratánál nyergelünk át, itt eszem gyorsan egy zsíros kenyeret egy fej vöröshagymával, ez a tegnapi ebéd óta az első komoly étkezésem, mert eddig csak répát ettünk, és indulunk. Menetvonalam: Niemojki-Losice-Lepki, ahol további parancsot kapok. Ruszkow emlékezetes falu lesz nekem, itt vesztett a század két halottat: Huszár