Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)
Lázár Sándor naplója
indulás. 1/2 2-kor lefújják és 1/2 6-ra teszik az indulást. Szerencsére még nem nyergeitettem. Alszunk ötig, utána vacsora, nyergelés és 1/2 7-kor elindulunk Lunin felé. Közben egy vasútállomáson vételezünk zabot, kenyeret, ezért kissé, szerencsére elhúzódik az indulás és így a szokásossá váló esti bombázás 10-2-ig kinn ér az úton. Nem volt egy öröm, állni egy töltésen, jobbra-balra mocsár, kétoldalt erdő, ahonnét a rigók állandóan jelzik, hogy hol vagyunk, és felettünk az amerikai Liberátorok 62 . Mert az van itt egy osztály, amelyik minden este 10-2ig itt cirkál és bombázza Luniniecet, Pinszket és a közbeeső falvakat. Szóval szépen baktatunk az úton, mikor kidobnak az oszlop mellett jobbra balra 2-2 Stalin gyertyát. Lesz olyan világos, hogy olvasni lehet, de a bombázók úgy látszik nem látnak meg, mert a csomag elmarad. Körülöttünk bombáznak mindenfelé. Egy Ivánt lelő egy német vadász, és mi az idegfeszültségtől félig alva elérjük Lunint, ahol lenyergelünk, és a legszűkebb biztosítás mellett, lévén már reggel 3 óra, lefekszünk és alszunk délelőtt 9-ig. Végre sikerült egyfolytában hat órát aludni. Leadjuk a beteg lovakat, én 4-et, és délelőtt 11-kor indulunk Luniniecen át Kozangrodekbe. Luniniec előtt egy erdőben állj, zabolni, ebéd, további parancsig várni. 3 h-kor megjön Makay ezredes úr, hozza a parancsot: menet Luniniecen át Kocyn, Dworze. Ezredvonat Borowcén éjjelezik, felkészül egy ÉNY irányban való menetre. Én szakaszommal vonatfedezet vagyok, így egy hét óta újra odaérek, ahol az indulás volt. Közben mentünk éjjel-nappal kb. 350 km-t, rettenetes utakon, és az ezred kész. A lovak már alig bírják, kellene egy 3 napos pihenő, de nem lehet, mert olyan zsákfélében vagyunk és törtetni kell kifelé. Mostani parancs kétnapos erős menetről beszél. De azután nem tudom mennek-e majd a lovaink. Tegnap előttünk Bütyök 63 százada alatt akna robbant, ő szerencsére túl ment rajta, de mögötte öt ember, közülük 4 súlyosan, megsebesült, 4 ló megdöglött. 3 partizánt sikerült elfogni, ki is végeztük. Hozattunk 3 orosz panjekocsit, azok mentek előttünk, így érkeztünk Borowcére, ahol elfoglaltuk régi szállásainkat, én régi házamat, ahol Tóth Barnával 64 és Tónival alszunk. Jönnek ugyan a szokásuk szerint, de egyrészt nem bombáznak, másrészt a fenn lévő német vadászok és légvédelem miatt hamar elmennek. Kiválóan alszunk 7-ig, mikor indulási parancs jön azzal, hogy 7.30-ra Dviatowicén, ide 4 ' A Liberátorok, az amerikai légierő B-17-es távolsági bombázó repülőgépei voltak, ekkor azonban ezen a hadszíntéren nem vettették be azokat. Valószínűleg szovjet kétmotoros bombázókkal tévesztette össze őket Lázár Sándor. 63 Buttykay Béla, vitéz, nemes (Kassa, 1915. szept. 18. -) 1943. máj. l-jétöl százados (Ludovika Akadémia, 1937). 1937 és 1941 között szakaszparancsnok a 4/4., 4/6., majd a 4/II. géppuskás században. 1941-ben Ukrajnában a 4/1. huszárosztály-parancsnok segédtisztje, majd Alagra, a Központi Versenyistállóhoz vezényelték. 1944-45-ben a 4/11. nehézfegyverszázad parancsnoka. 64 Tóth Barnabás (Pap, 1914. febr. 4. - ??) tartalékos hadnagy, a 4. huszárezred fogatolt vonatparancsnoka volt. Megsebesült 1944. dec. 6-án a Csepel-szigeten.
