Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)
Lázár Sándor naplója
jal átlovagolok, nagyon szép falu, tiszta, ki van ürítve, de a németek nem nagyon mennek. Egy hadnagy a parancsnokuk, leülünk snapszozni, majd megjön Máriássy Laci 50 , utána még két német. Összeáll a zenekaruk, én közben alkuszom a géppisztolyára, hogy legalább annyit vihessek haza. Nem akarja adni semmi áron, hát kénytelen voltam leitatni. Elég nehezen ment, mert bírta a fiú rettenetesen az italt, de mikor két üveg vodka után előszedtem a málhatáskából a külön erre a célra tartogatott szilvát, mégis csak sikerült. Ideadni akkor sem akarta a fegyvert, de már félig aludt a széken, úgy, hogy nem volt nehéz elemelni az ablakon keresztül. Jánossi szakaszvezető mindjárt lóra ült vele, és elügetett, én pedig egy búcsúpohár után szintén elpályáztam barátságos és meleg kézfogások után. Képzelem ma hogy káromkodott a pofa. Sajnos a leitatás kissé jobban sikerült, mint szerettem volna, mert a szokatlan vodka nekem is úgy megártott, hogy egy óra múlva nem tudtam már a lovon ülni, föl kellett szállni a szekérre, azon utaztam a menetet végig. Pinszk felé megyünk és állítólag a pinszki erdőt fogjuk a partizánoktól megtisztítani egészen Luniniecig. Repülők miatt csak éjjel lehet menni, úgy, hogy reggel óta pihenünk ebben a faluban, most fogunk indulni 1/4 8-kor. Délelőtt alvás, ebéd, alvás, zuhogó zápor, most napsütés, vacsora 10 dkg nyári szalámi vagy parizer és 1 citrom, amit állítólag minden nap fogunk kapni. Olyan szép citrom, amilyet már régen nem láttam, most már értem, miért nincs odahaza, hiszen minden német napi 1 citromot kap. VI. 26. Tegnap este 8-kor indultunk, és rettenetes mély homokos úton Pinszken át jöttünk ide. 65 km út. Borzalmas volt. Majdnem felét gyalog, lovaink is kínlódva jöttek, kocsilovak majd megszakadtak. Betyár hideg, kesztyűm nincs, alig győztük magunkat pálinkával. 7-kor érkeztünk, beszállásolás, zabolás, lovakról ledobáljuk a nyergeket, és már alszik is az egész század, ember, ló egyaránt. Én az ebédhez sem ébredtem fel, 5-kor költött Losonczki szakaszvezető, hogy jöjjek, mert nézik a lovainkat. Csudálatosképpen bírják lovaim a strapát. Két nyomás van, de azok is régiek és három sánta, de abból egy rúgás, egynek csak izomláza van. Ez különben minden lovon látszik, de majd kialusszák. Lóvizsga után nagy mosdás és borotválkozás, ez különben a nap fénypontja, aztán végigjárom a szakaszomat. Majdnem minden szálláson csirkét főznek, én is megrendeltem a vacsorámat: Tyúkleves, sült csirke krumplival. Kell is, mert betyár éhes vagyok. Állítólag holnapután reggel megyünk partizánt vadászni, addig itt pihenő. Kell is, hiszen már harmadik éjszaka nem aludtak az emberek. Nem is kell ma ringatni senkit. Pinszk egy kb. Nyíregyháza nagyságú város, félig összebombázva. Reggel 1/2 6-kor jöttünk keresztül rajta, hát lakosságából nem sokat Máriássy László, vitéz, nemes, márkusfalvi és batizi (Budapest, 1922. jún. 7. -) 1944. aug. 20-ától hadnagy (Ludovika Akadémia, 1943.) a 4/1. lovasszázad 1. szakaszparancsnoka. Megsebesült 1944. aug. 5-én. majd a pótkeretnél szakasz-, és századparancsnok volt.
