Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj

ezekben a napokban, de még a móri csata előtt vette át a zászlóalj parancsnokságát Perczel tábornok öccse, Perczel Miklós őrnagy. Patay Istvánt a tábornok alezredessé léptette elő, amihez éppen nem volt joga, a hadügyminisztérium nem is hagyta jóvá. Ennek ellenére Mórnál 1848. december 30-án Perczel Miklós vezényelte a zászlóaljat, s Patay a tábornok törzsébe került. A móri csata volt az első igazi nagy harc a zászlóalj számára. Perczel - elsősorban Kossuth sürgetésére - kedvezőtlen körülmények között, hibás felderítési adatokra támaszkodva bevárta a túlerőben lévő császári csapatok - a Jellacic vezette I. hadtest - támadását és súlyos vereséget szenvedett. A vesztes csatában a 48. honvédzászlóalj bizonyult a Perczel-hadtest legszilárdabb alakulatának. A vértesek rohama és az erős tüzérségi tűz meglehetősen zavarba hozta a magyar csapatokat, s az ellenséges túlerő kibontakozásakor jó részük hátrálásba, majd menekülésbe kezdett. A centrum jobb oldalán elhelyezkedő 48. honvédzászlóalj a bal szárny felbomlása után még előrenyomult, de hamarosan nekik is oda kellett hagyni a csatateret. Eközben egy vértesroham elszakította a zászlóaljtól a 6. századot, de visszavonulásuk ennek ellenére rendezett volt. A vértesek egyre ismétlődő támadásait négyszöget alakítva verték vissza, miközben a zászlóalj legényes hányavetiséggel, és sajátos humorral megfogalmazott jelmondatával bíztatták egymást a honvédek: „Döglött kutyának árokban a helye, ha ledől a garádja el van takarva! Ha meghalok a csatában, holnap nem lesz rá gondom!"

11 Csákváron gyülekezett a zászlóalj, majd 31-én Bicskén át Válra meneteltek a honvédek, ahol az elszakadt század is csatlakozott. 1849. január 1-én érkeztek Budára, abba a fővárosba, aminek a kiürítése - nem utolsósorban a móri vereség hatására - már elkezdődött. Január 2-án a Pesten tartott haditanács döntött a további hadműveletek irányáról. Eszerint Perczel hadtestét jelentősen megerősítették (főleg lovassággal) és feladatául szabták a kormány új székhelyének, Debrecennek a fedezését a Tisza vonalánál. Görgei feladata a Duna balpartján Komárom vagy Lipótvár irányába támadva megzavarni a császári hadműveleteket, és a lehető legnagyobb erőt elvonni a császári főseregtől, hogy ne maradjon elegendő ereje a Debrecen elleni előnyomuláshoz. A 48. honvédzászlóalj továbbra is a Perczel-hadtestben maradt, s a január 8án Cegléden kiadott hadrend szerint Hertelendy Miklós alezredes dandárába volt beosztva. A zászlóaljhoz rendelték a beregi önkéntes századot is, így létszámuk 1200 főre emelkedett. Mint kipróbált zászlóalj az utóvédbe voltak beosztva, de Perczel gyors, már-már pánikszerű visszavonulása miatt harcérintkezésbe nem kerültek az üldözést különben is csak csekély erőkkel megkísérlő császári csapatokkal. Január 17-én Karcagra vonult a hadtest zömével a zászlóalj, messze elhagyva a Tiszánál kijelölt védővonalat.

12 Perczel azonban megemberelte magát, és hadteste rendezése, kiegészítése után támadó hadműveleteket kezdett január 19-én a Szolnokot megszálló császári 11 MIHÁLKA: 9-20. o., valamint KLÖM. XIII. köt.: 850. o. és Perczel jelentése u. o. 939. o. 12 HL. 1848-49: 8/413. Nyomtatásban közreadta az alakulatra vonatkozó más hadrendekkel együtt HERMANN: i. m. mellékletei 128-136. o.