Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi
hagyták a tönkretett lövegeket, s Guyon a visszavonulás fedezésére rendelte őket. Kevésbé volt szerencsés a Görgey Kornél őrnagy dandárába beosztott Mándy Ignác őrnagy vezényelte 238 fős osztály működése. December 28-án a császáriak Ottingerlovasdandára Bábolnánál meglepte az elvonulásra készülődő magyar utóvéd dandárt. A csapatok körében pánik alakult ki, s rendetlenül menekültek, mert a huszárok nem tudták feltartóztatni a faluba törő ulánusokat. A Württemberg-huszárok magukhoz térve a meglepetéstől próbálták menteni ami menthető, s míg az 1. (Császár) huszárezred itt lévő osztálya elvágtatott a helyszínről, ők az ágyúkat vontató lovak zabiáit megragadva vágtában menekítették ki a faluból az értékes harceszközöket. A január 2-i pesti haditanács döntése a főváros feladásáról, illetve a magyar csapatok összpontosításáról új hadszínterekre irányította a Württemberg-huszárokat is. Az együtt lévő öt század Görgeitől átkerült Perczel Mór hadtestébe, amelynek a Tiszántúlt kellett biztosítania a Tisza középső folyása mentén, ahová a Délvidékről kivont csapatokat is felrendelték. így megvolt az esélye annak, hogy az onnan megérkező 3 századdal teljessé válik az ezred, s a zömhöz kerül az ezredparancsnok is. Répásy Mihály ugyanis időközben tábornok lett, így november 26-tól a bánsági osztályt vezénylő Vécsey lett az ezredparancsnok. Gr. Vécsey Ágoston ezredes azonban frissen kinevezett honvéd tábornok bátyjától, Károlytól eltérően a császári csapatokkal való szembeszállást megtagadó délvidéki tisztek közé tartozott, s január 15én (közvetlenül a terület kiürítése előtt) kilépett a szolgálatból. Az ezred egyesítéséből sem lett semmi, mert az Aradra vonuló Damjanich tábornok egy hadosztályt küldött január végén az Erdélyben szorult helyzetbe kerülő Bem segítségére. Ide osztották be az ezred bánsági osztályát is Károlyi Miksa őrnagy parancsnoksága alatt. Már február 9-én Piskinél kitűnt az alakulat, ahol a csatába úgyszólván menetből kapcsolódott be, s a meghátrált honvédek által elhagyott ágyúk megmentésében, majd a csapatok rendezésében volt pótolhatatlan szerepe. Itt halt hősi halált az egyik század parancsnoka, Herczeg Lajos másodkapitány. Végigharcolta az Erdély felszabadítását eredményező hadjárat legvéresebb ütközeteit, majd egyik százada április végén visszatért a Bánságba Bem csapatai között, s a terület felszabadítása után helyőrségi szolgálatot látott el. (Károlyi ebben a hadműveletben dandárparancsnoki beosztásban vett részt.) A másik század Erdélyben felmorzsolódott 1849 nyarán a cári csapatokkal való egyenlőtlen harc során. A Prihoda százados vezényelte bácskai század Vécsey Károly tábornok hadtestével január 20-án indult el Feketehegyről. A 97 fős századot ketté osztották, 50 fős egyik szárnya maradt Prihoda vezénylete alatt, s hagyta el a Bácskát, a másik szárny Fackb Oszkár főhadnaggyal a péterváradi erődbe vonult, s a továbbiakban ellátta a vár lovasságának a szerepét. Elsősorban a felderítés volt a feladatuk, s Fackh volt az, aki néhány huszárjával 1849. április elején kapcsolatot teremtett az ostromzár alatt lévő vár és Perczel hadteste között, amiért III. osztályú katonai érdemrenddel tüntették ki. 1849 nyarán teljes századdá egészítették ki a csapatot. A Prihodával elvonult szárny február 6-án Tiszasason már 67 embert számlált, s március elején Tiszafüreden csatlakozott az ezred zöméhez. Az itteni öt század Perczel hadtestében részt vett a január második felében lezajló szolnok-ceglédi ellentámadásban, ami a
