Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj
került, de a végeredményt tekintve teljesen mindegy, miután a hadművelet további részében nem vettek részt, néhány nap múlva visszaküldték a tiszafüredi átkelőhely biztosítására. A zászlóalj így tehát nem vehetett részt a győztes hadjáratban, helyőrségi szolgálatot látott el, ami további szétforgácsolódásához vezetett. 46 Az április az alakulat újjászervezésével, illetve feltöltésével telt el. Nem lehet tudni, hogy a három harcoló század meddig volt Tiszafüred térségében, de két százada Asbóth hadosztályához csatlakozva a Szolnok-Pest vasútvonal mentén az ellentámadást sikerre vivő magyar fősereg bal oldalát biztosítva a főváros felé nyomult előre, s április 11-én kitüntette magát a kőbányai szőlőknél történt összecsapásnál, amelyben a császári fősereg erőszakos felderítést végző csapatait verték vissza. 47 A zászlóalj tartalékához április 26-ig nagyszámú újonc került. Szatmár vármegyéből 225 fő, Ungból 177 fő érkezett, a hónap közepén Kisújszállásról 81 máramarosi román legényt küldtek a Balmazújvároson állomásozó zászlóaljhoz, útközben azonban 3 fő „elillant". Szabolcsi újonc is került az alakulathoz, márciusban 75, áprilisban 31 fő. Összesen tehát 585 újonc érkezett, s ha azt vesszük, hogy a március 15i létszámjelentésben 425 fő szerepelt a harcoló századoknál (ami nem sokat csökkenhetett, miután semmilyen harci cselekményben nem szerepelt az alakulat), akkor végre újra közel teljesnek tekinthető a létszám. 48 A zászlóalj összevonására azonban még hetekig nem került sor. Az Asbóthnál lévő század(ok) zászlóaljukhoz való visszatéréséről nincsenek pontos adataink, annyi bizonyos, hogy a hónap végéig erre nem került sor. Jónéhány adat arra utal, hogy a Pest alá került 43. honvédzászlóaljbeli katonák részt vettek Budavár ostromában is, de ez valószínűleg tévedés. Az egyetlen elgondolkodtató adat a Közlöny híradása, amelyben az ostrom alatt megsérült honvédek névsorában az alakulat több honvédével találkozhatunk. 49 Április közepén a zászlóalj felszerelt századai Kassára indultak, ahová 21-én meg is érkeztek. A magyar fősereg sikeres ellentámadása nyomán a felvidéki területek felszabadítása is napirendre került. A terület teljhatalmú kormánybiztosa, Szemere Bertalan irányításával zajló akciót többnyire önkéntes csapatok, illetve a Szemere által szervezett Védsereg hajtotta végre. Szüksé4Í> A tartalékhadosztály létrehozására és összetételérc III.. 1848-49: 17/258. és 18/332, továbbá A feldunai hadtest vtszszavonulásának és az 1849. évi tavaszi hadjáratnak története. Budapest, 1925. (a Iladilevétár iratanyagát feldolgozó szerzők: BERKÓ István, BREIT József, FOLKUSIIÁZY Lajos, KERKSZTF.S Kálmán, NÉMETI-NEUJAIIK Lajos, RUBINT Dezső, STIELLY Walter, WALLA Ferenc) 114-116. o. A hadosztály feloszlatására u.o. 120. o. Eszerint a zászlóalj a II. hadtest Collig-dandárába került (114. sz. melléklet). CELICII Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49ben. Budapest, é. n. III. köt. 41-49. o. közlése szerint az I. hadtest Máriássy-hadosztályába került. /|7 ASUÓTII Lajos emlékiratai az 1848/49. évi magyarországi hadjáratból. Fest, 1862. I. köt. 83. o. és Közlöny 1849. ápr. 18-i szám. |H Az újoncok létszámadataira OL. 1848-49. IL 81. 4. k. és SzSzBMÖL. IV. B. 103- 3. d. 17. t. A zászlóalj elhelyezésére I IL. 1848-49. Hírlapok es segédletek 32. k. (a 49. honvédzászlóalj parancskönyve) ,y A tévedés alapja Bayer József ezredesnek a feldunai hadsereg vezérkari főnökének munkája, amely álnéven jelent meg Josef NF.MEDY: Die Belagerungen der Festung Ofen in den Jahren 1686 und 1849. Fest, 1853. címmel. Itt az I. hatltest állományában elmíti a zászlóaljat, s a későbbiekben mint magát kitüntetett csapatot tartja számon. Egyetlen ránk maradt korabeli hadrend sem erősíti azonban ezt meg. 1849. március 15-től kezdve az alakulat egyetlen I. hadtestről készült hadrendben sem bukkan fel. Az egyetlen lehetőség az lenne, hogy Asbóth csapataival került az ostromló hadseregbe, s akkor a II. hadtest állományában kellett harcolniuk. Elképzelhetetlen azonban, hogy az ugyanitt tevékenykedő szabolcsi 48. honvédzászlóalj több kitűnő és rendkívül részletes visszaemlékezése ne tenne említést a földijeik részvételéről az ostromban.
