Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

szeritették az itt védekező két zászlóaljat. A bal szárnyon a 2. (Hannover) huszárezred századai elvágták a vasúti pályát és az abonyi utat és kijutottak a Zagyvához. A jobb szárnyon, ahol a 28. honvédzászlóalj is tartózkodott leginkább a 19. (Schwarzenberg) gyalogezred III. zászlóalja tüntette ki magát. Itt utcáról utcára tartott az elkeseredett küzdelem, amely különösen a híd közeléhez érve erősödött fel. A Schwarzenberg zászlóaljat vezénylő gr. Karl Leiningen-Westerburg őrnagy szerint, „a mi csapataink közt már nagy volt a rendetlenség, ami ily ifjú katonáknál és tiszteknél robam alkalmával természetes, úgyhogy nem voltunk képesek zárt sorokban támadni. " Megállapítása feltehetően igaz volt a 28. honvédzászlóaljra is. Végül azonban sikerült megtörni a császáriak ellenállását, s a visszavonulókat követve a centrum és a jobb szárny is kijutott a Zagyvához. Itt az elakadt szekerekkel eltorlaszolt híd helyett a Zagyva partján északra haladva próbáltak a császáriak elmenekülni Zagyvarékas felé. Az ütközet kimenetelét az Abonyból megjelenő Ottinger vezérőrnagy sem tudta megfordítani. Az ellenség halottakon kívül 400 foglyot és 11 ágyút vesztett. A 28. honvédzászlóalj veszteségeire nincsenek adataink.

23 A szolnoki győzelemmel lehetőség kínálkozott arra, hogy a magyarok innen kiindulva próbálkozzanak meg az ellentámadással. Görgei, mint ideiglenes fővezér, két nagyjából azonos erejű csoportosítással képzelte el a támadást. A saját VII., illetve a II. (Aulich) hadtesttel Tiszafüreden átkelve, míg a Damjanich parancsnoksága alatt III. hadtestként egyesített bácskai és bánáti csapatoknak, valamint a már március 5én Szolnok térségébe rendelt I. (Klapka) hadtestnek a Szolnok - Pest vasútvonal mentén kellett volna támadniuk. Az északi csoportosítás parancsnoka Görgei, míg a délié Damjanich lett. (Vécsey és Damjanich a szolnoki ütközet, s az arról írt jelentések kapcsán súlyos összetűzésbe kerültek egymással. Damjanich Vécsey ütközetbeni késlekedéséért, míg Vécsey azért neheztelt, mert noha ő volt a rangidős tábornok, társa előbb tette meg jelentését az OHB-nak, s ez azt a látszatot kelthette, mintha csak az ő érdeme lett volna a győzelem. Az összezördülés Vécsey távozását eredményezte, akit az aradi ostromsereg parancsnokságával kárpótoltak.) Március 8-án megszűnt Görgei ideiglenes fővezérsége, mert tényleges fővezérré Vetter Antal altábornagyot nevezték ki. Vetter alárendeltségébe került az erdélyin kívül minden magyar haderő. Ez a fővezér váltás, némi késedelmet okozott a hadmozdulatokban. Egyrészt napok teltek el a fővezérség tényleges átvételéig, másrészt Vetter változtatott is a haditerven. Noha számára szimpatikusabb volt az északról megindítandó ellentámadás, mégis a déli súllyal történő offenzíva mellett döntött, mert itt már jelentős erők koncentrálódtak. Ettől az sem tántorította el, hogy március 9-én a tétlenség következtében, a csapatait veszélyeztetni nem akaró Damjanich kiürítette a szolnoki oldalt, s csapatait visszavonta korábbi állásaikba. A 28. honvédzászlóalj a Tiszán Cibakházánál átkelve visszament Tiszasasra, ahová március 11-én érkezett meg. Vetter március 12-én a déli szárny megerősítésére rendelte a II. hadtestet is. A VII. hadtestnek azt a feladatot szabta, hogy a Miskolc - Gyöngyös - Pest útvonalDamjanich csapataira Aradtól Szentesig - OL. P. 295.: Görgey-lt. b/20 1-2.; a 28. hz. meneteire, elhelyezkedésére - RÓNAY: napi bejegyzések; az ellenség szolnoki erejére és elhelyezkedésére HL. 1848-49.: 14/62 a., OL. H. 2. KPA.: 628; a szolnoki ütközetre - ARADI I: 98-102. o.; Damjanich János március 6-i, illetve Gr. Vécsey Károly március 7-i jelentése - Közlöny: 1849. március 7., március 9-