Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
szükséges intézkedéseket. A Szatmár vármegyei bizottmányi ülésen több olyan kérdés is felmerült, amelyet nem fogalmazott meg egyértelműen a miniszteri rendelet. Ilyen volt pl., hogy melyik naptól számítandó a 19. év betöltése, illetve a más megyében születetteket felvegyék-e az összeírásokba? Végül abban állapodtak meg, hogy ezek nem lényegi kérdések, s nem akadályozhatják meg az összeíró bizottságok munkáját. Ezzel a döntéssel az ilyen problémák megoldását az összeíró bizottságokra bízták. Az összeírás Szabolcsban sem történt teljesen egységesen. Több személyt születési és tartózkodási helyén is összeírtak. Az elkészített összeírásokat Szatmárnémeti szeptember 9-én, Szabolcs vármegye és Felsőbánya szeptember 12-én, Nagybánya pedig szeptember 13-án terjesztette fel a Hadügyminisztériumnak. Feltehetően ezekben a napokban tette ezt meg Szatmár vármegye is. Az összeírások során Szabolcsban komoly problémák merültek fel. Gr. Dégenfeld Imre főispán szeptember 12-i jelentése szerint „kevés helyeket kivéve, ...az összeírás iránt majd mindenütt ellenszenv uralkodott, s e miatt az illetők nagy része elrejtődzvén, orvosilag meg nem vizsgáltatthatott". Az összeírás több helyen csak az egyházi anyakönyvek és a települések elöljáróinak a közlései alapján tudták elvégezni. Nyírlugoson azonban a román ajkú lakosság mellett az elöljárók is ellenszegültek, s a helybeli lelkészt is megakadályozták az anyakönyv előmutatásában. így itt az összeírást nem tudták elvégezni. A rend helyreállítására nemzetőrség és törvényszék kirendelése mellett rendes katonaságot is igényelt a főispán. Hasonló problémákra Szatmárból és a három királyi városból nincs adatunk. A Közlöny nagykárolyi levelezője szerint, Szatmár megyében „az ujonczok összeírása szembetűnő nehézségekkel nem találkozott". Ez azért figyelemre méltó, mert mint utaltunk rá, Szatmár megyében az önkéntes nemzetőrök szervezése komoly nehézségekkel járt, s itt előnytelenebb volt a lakosság nemzetiségi összetétele is. Igaz szeptember elején még komolyabb nyugtalanság nem mutatkozott a szatmári és a környező megyék román népessége körében. S egyébként is a katonáskodástól való vonakodás nem etnikai sajátosság.6 Az összeírások felterjesztése után kapták meg a törvényhatóságok Batthyány szeptember 14-i rendeletét a toborzás azonnali megkezdésére. Szatmár vármegyében Eötvös Mihály első alispán a rendelet vétele napján, szeptember 17-én utasította a szolgabírákat a toborzás megkezdésére. A miniszterelnöki rendelet még nem tartalmazta a törvényhatóságokra kivetett újoncok létszámát, ennek ellenére Eötvös Mihály 2000 fős várható létszámmal számolt, s ezt a mennyiséget felosztotta a települések között. A szolgabírákat úgy utasította, hogy a kivetett létszámokat egy hét alatt igyekezzenek felfogadni. Messzemenő előrelátásról árulkodik azon intézkedése is, amely arról rendelkezett, hogy amennyiben a toborzás nem vezetne eredményre, az összeírt újoncköteleseket Nagykárolyba kell előállítani sorshúzásra. Az előállítást szeptember 25-én kellett megkezdeni. Eötvös e nevezett dátum utáni két hét alatt lehetségesnek tartotta a 2000 újonc kiállítását. Problémának csak a beál6 Szemere augusztus 29-i rendelete OL. H. 92. ONHT.: 1848:5637., 7747.; szeptember 4-i bizottmányi ülések - Közlöny: 1848. szeptember 12., szeptember 24.; jelentések az összeírásokról - OL. H. 92. ONHT: 1848:6454 (Szatmárnémeti), 6576 (Felsőbánya), 5637 (Szabolcs vm. és Nagybánya); október 2-i nagykárolyi tudósítás - Közlöny: 1848. október 10.
