Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj
került a kitörés elöntő mozzanatára, a jobbparton lévő ostromzároló főerők szétzúzására. Erre augusztus 3-án került sor. A hadművelet fő súlyát az Aschermann Ferenc ezredes vezényelte csapatok viselték, ahová a 48. honvédzászlóalj is került. Egy rendkívül bonyolult, bár kétségkívül szellemes haditervet kellett végrehajtaniuk, amelynek során elfoglalják Almást, majd egy hatalmas délnyugat-nyugat-északnyugati kerülőt téve a Concó torkolatánál megépített ellenséges hadihidat elfoglalva gyűrűbe zárják a császári csapatokat. A haditerv első fele maradéktalanul sikerült, ahol a főszerepet Almás elfoglalásánál az utcai harcokban immár otthonosan mozgó 48. honvédzászlóalj vitte. A feladat azonban túlméretezett volt. Aschermann csapatai nem tudtak időben a hadihídhoz érni, így a szétvert ostromzárat alkotó császári csapatok maradványai még ki tudtak csúszni a bezáruló gyűrűből. 28 A győzelem azonban így is nagy volt, sajnos az utolsó győzelem. Győrt ugyan még visszafoglalták a honvédek, sőt Rakovszky hadosztályát, (benne a 48. honvédzászlóalj) Pápára is elindították. A Stájerország felé irányuló hadműveletet azonban a főhadszíntéren elszenvedett sorozatos magyar vereségek hírére Klapka leállította, és Komárom alá húzódott vissza. Ettől kezdve csak az erődrendszer védelmére szorítkoztak a honvédek, majd megindultak a fegyverletételi tárgyalások. A szeptember végéig húzódó tárgyalások során sikerült kicsikarni, hogy a várőrség tagjai amnesztiát kapjanak. így a szabolcsi zászlóalj, amely eredeti legénységének kevesebb mint harmadára olvadt, háborítatlanul vonulhatott haza, Szabolcsba. Kevesebb mint 300 emberről volt szó. De velük volt a zászlójuk, amelyet Rakovszky Samu - időközben ezredes lett - ruhái alá, a felsőtestére csavarva menekített ki a fegyverletétel színhelyéről. így a zászló, ritka kivételeként a 48-as csapatzászlóknak, nem került ellenség kezébe, s mindvégig magyar földön maradt. A honvédtisztek amint hazaértek Szabolcsba, szervezni kezdték a „csatákban megkoszorúzott" zászló átadását a zászlóanyának. Végül is az eredeti tervet, hogy ünnepélyes keretek között a tisztikar adja át a zászlót, nem merték kockáztatni, hiszen a Dégenfeld-család szigorú megfigyelés alatt volt. A nyírbaktai kastélyba egyedül Krasznay Péter hadnagy ment el, s a legnagyobb titokban adta át a zászlóalj legféltettebb kincsét, hősiességük tanújelét, kitüntetéssel díszített zászlót. Éveken át ott rejtegették, majd amikor 1868. január 27-én - a kiegyezés nyomán - megalakulhatott Szabolcsban a honvédegylet, a Rakovszky elnökletével tartott ünnepélyes közgyűlésen ajándékozta vissza Dégenfeldné a zászlót, 29 amelyet azóta is Szabolcsban őriznek. Itt van jelenleg is, a Jósa András Múzeum őrzésében, s ma is hirdeti a szabolcsi 48. honvédzászlóalj dicsőségét. A honvédek utolsó akarata beteljesült, a csaták tüzében vérükkel megszentelt, s becsülettel megóvott zászlót nem érinthette „egy szabadságtiprónak is megfertőztetett keze. " 28 A hadművelet részleteire és értékelésére KEDVES Gyula: A szabadságharc utolsó győztes csatája (az 1849. augusztus 3-i komáromi kitörés) In: Komárom és Klapka György 1848/49-ben. Komárom 1992. 103-110. o. 29 Nyír: 1868/16. sz.
