Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj
Február 18-án a 48. honvédzászlóalj elhagyta Cibakházát, hogy csatlakozzon Répásy hadtestéhez Törökszentmiklóson, majd rövidesen Tiszafüredre került, a Tisza-hídfő védelmére hevenyészve épített sáncokba. Ebben talán annak is szerepe volt, hogy a hídfő parancsnoka első parancsnokuk, Patay István alezredes volt. Március közepéig itt teljesített szolgálatot a zászlóalj, illetve egy része (valószínűleg 1 vagy 2 század) részt vett a február 26-27-én vívott vesztes ú.n. kápolnai csatában, ahol Kainál, a Szekulits-hadosztályba beosztva harcoltak. 17 Március 18-án újra Cibakházára vonultak be a szabolcsi legények, ahol az egész magyar fősereg gyülekezett, hogy az új fővezér, Vetter Antal altábornagy vezényletével Kecskeméten keresztül törjön a főváros felé. A Tiszán ugyan átkelt a hadsereg, de a hadművelet végül is kudarcba fulladt, s a csapatok visszatértek a Tisza bal partjára. Ebben az időben már nem Répásy vezényelte a hadtestet. A seregtestet (II. hadtest az új elnevezés) egy kipróbált régi katona, a honvédsereg egyik legkiválóbb, s talán legrokonszenvesebb tábornoka Aulich Lajos vette át a hadügyminisztériumi szolgálatához visszatért Répásytól. Az átszervezett hadtestben Patay István alezredes lett a korábbi Burdina-dandár parancsnoka, ahová a 48. honvédzászlóalj is be volt osztva. így április végéig Patay ismét a zászlóalj mellett tartózkodott, mint magasabb parancsnok. Ebben az időben egészítették ki a megfogyatkozott zászlóaljat, valószínűleg Mezőtúron, március 20-án. 291 újonc vonult be a 48. honvéd zászlóaljba, s nagy valószínűséggel ezek között volt az a 191 szabolcsi legény, akik Szabolcs újoncilletékének hátralékaként kerültek a hó elején Debrecenbe. A zászlóalj létszáma így 894 fő volt, s még mindig hozzá volt csatolva a 188 fős beregi század is, amit azonban az új hadművelet megindulásakor, április 1-én elválasztottak a zászlóaljtól. 18 A hatvani és tápióbicskei csatákban nem vett részt a 48. honvédzászlóalj, de annál fontosabb szerepet játszott az isaszegi csatában, amely a magyar hadvezetés szándéka szerint döntő ütközetnek volt kiszemelve. A II. hadtestet Görgei hadműveleti tartaléknak szánta, s így csapatait csak Isaszegnél vetették be, a csata második fázisában. 1849. április 6-án a magyar hadvezetés nem számított ütközetre, így a I. és III. hadtestek meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek, s Klapka erélytelensége folytán az I. hadtest egy része hátrálásba kezdett. A II. hadtest csapatai Dányban voltak, s az ütközet megkezdésének hírére Aulich azonnal riadóztatta csapatait, s csatarendben vonultak Isaszeg felé. Ez az öntevékenység döntötte el végül is az ütközetet a magyar fegyverek javára. Görgei csak ekkor érkezett Isaszeg elé, s rendelkezett a csapatok bevetéséről. Aulich hadtestének zöme a Klapka visszahúzódása miatt a magyar hadvonal közepén keletkezett rést retesztelte el, a Mihály-dandárt pedig - amelyet a 48. honvédzászlóaljjal erősítettek meg - az ellenséges túlerővel egyre elkeseredettebb harcot vívó Leiningen-dandár támogatására küldték a magyar jobb szárnyra. A szabolcsi legények itt is, eddigi legnagyobb csatájukban is kemé17 MIHÁLKA: 55-57. o. Patay tevékenységére Tiszafüreden SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái X. köt. Budapest, 1905. 473- o. 18 HL. 1848-49: 17/615. és 18/73., a létszámkiegészítésre OL. H. 81. 4. k. és SzSzBMÖL. IV. B. 102. 1848: 38. sz.
