Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj
maradt, s Veszprémbe indult, hogy a Jellacicot üldöző magyar fősereg bal oldalát biztosítsa. Október 12-én Veszprémből indult el Perczel új hadműveleti feladatának megoldására, a Muraköz felszabadítására, illetve a Dunántúl délnyugati részének biztosítására. A szabolcsiak ennek a hadműveletnek a keretében Révfülöpre meneteltek, majd a Kisfaludy gőzösön Keszthelyre hajóztak. Onnan Nagykanizsán át vonultak a Mura partjára. Itt estek át igazából a tűzkeresztségen, 1848. október 17-én Letenyénél, ahol a zászlóalj egy szálfákból összerótt, rögtönzött hídon tört át a Mura jobbpartjára, s Turnischéig üldözte a horvátokat, majd - a Hunyadi-csapattal együttműködve - Hodosánnál elfogtak egy visszavonuló horvát különítményt, s 600 lőfegyvert zsákmányoltak. Október 18-tól a Dráva partján, Pustyin környékén a zászlóalj látta el Perczel csapatainak előőrs szolgálatát, majd 20-án Csáktornyára vonultak a zömhöz. Október 27-től Nedelicen, láttak el előőrsi szolgálatot, ahol az önkéntes nemzetőr zászlóaljat honvédzászlóaljjá szervezték át. 7 Az átszervezést a megváltozott politikai és katonai helyzet tette szükségessé. Az október 3-án keletkezett, s 4-én megjelent uralkodói rendelet feloszlatta az országgyűlést, és Magyarország területén haditörvényeket vezetett be. Nyilvánvalóvá vált - különösen az október 30-i schwechati vereség után - hogy háborúra kell felkészíteni az országot, mégpedig egy olyan háborúra, amelyben Európa egyik legnagyobb hadseregével kell szembeszállni. Egy olyan hadsereggel, amely nem néhány hónapja felállított önkéntes alakulatokból áll, hanem csatákban edződött, több éve, évtizede katonáskodó legénységből álló sorkatonasággal rendelkezik. Ilyen körülmények között a hadsereg megerősítése, a reguláris egységek növelése volt a legfontosabb feladat. Az újoncozás elkezdését még szeptember 11-én elhatározta a képviselőház. A cél új honvédzászlóaljak alakítása volt. Ezek az alakulatok azonban már gyökeresen mások, mint az első honvédzászlóaljak voltak 1848 nyarán. Ezek már nem önkéntes alapon szetveződtek - láttuk, már az önkéntesség elve csorbát szenvedett az önkéntes nemzetőr alakulatok szervezésénél is - hanem az országgyűlés által megszavazott (bár az uralkodó által nem szentesített) katonaállítási törvény alapján elrendelt sorozás útján. Szeptember végén kijelölték a zászlóaljak újoncozási kerületeit, kinevezték a tiszteket, s elkezdődött a vármegyék többségében az újoncozás. Október végére, november elejére álltak fel az új alakulatok, de harcba vetésükre még nem volt lehetőség, hiszen hiányzott az alapvető kiképzésük, de sok esetben még a fegyverzet, sőt a ruházat is. így merült fel a gondolat 1848 októberében, hogy a már meglévő, csatát próbált önkéntes alakulatokat regularizálják, s honvédzászlóaljakat alakítsanak belőlük. Az ötletet támogatták a vármegyék is, mert a kormány kijelentette, hogy az önkéntes alakulatok támogatására (fegyver-, egyenaiha-, felszerelés utánpótlás) nincs elegendő ereje, s azt a kiállító törvényhatóság feladatává tette. A vármegyékre kivetett honvédilleték kiállítását is folyton sürgette a kormány, így logikus lépés volt a törvényhatóságok részéről a törekvés, hogy önkéntes alakulataikat átszervezzék. 7 A hadművelet részleteire a Perczel hadtest utólagosan készített hadműveleti naplója - Hadtörténeti Levéltár (a továbbiakban HL) 1848-49-es gyűjt. 2/11. (magyar fordítását közreadja HERMANN Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zalai Gyűjtemény 36/11. Zalaegerszeg, 1995). Emellett BORCSIK: 10. o.
