Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj

delte a sorshúzást, s aki a „rövidebbet húzta" indulhatott a falu költségén Nagykállóba, ahol gyülekeztették a legénységet. Ez bizony ellenkezett a kormány önkéntességet hangsúlyozó rendeletével, de nagyobb baj nem származott belőle, és a legénység döntő része igazi önkéntes volt. A szolgálati időt 1 évben határozták meg, s döntés született arról is, hogy a zászlóalj felszereléséhez járuljanak hozzá a községek úgy, hogy az általuk kiállított önkéntesek felszerelésének költségeit fizessék ki. Az egyenruha „a megyebeli köznépnél ruházatni használt kékposztóbul készülő nadrág, ujjas lajbi, csizma, fejér ruha és túri süveg" volt, amit kiegészített a sorkatonaság mintájára készített köpeny is. A köpenyeket végül is a kormánytól igényelte a megye, de a felszerelést tekintve így is élen járt az önkénteseket kiállító vármegyék közül Szabolcs.

3 A zászlóalj legénysége 1848. szeptember elején kezdett gyülekezni Nagykálióban, ahol 6 századba osztották őket. A zászlóaljparancsnok Patay István nemzetőr őrnagy lett, a 6 századparancsok: Apagyi György, Rakovszky Sámuel, Vay Karoly, Hunyady Ferenc, Horváth Pál, Kralovánszky Gyula századosok. A tisztikar zöme a megye életét irányító birtokos nemesi családokból került ki (Patay, Apagyi, Vay, Mikecz, Krasznay, Kállay, Jármy stb.) 1848. szeptember 10-én (bár még nem volt helyben a teljes létszám) Nagykálló főterén felsorakozott a félig-meddig már felszerelt zászlóalj, s esküt tett. Ekkor került fel az alakulat zászlajára a „Szabolcs a hazáért - Győzni vagy halni" feliratú zászlószalag is. A zászló különben egy egyszerű, nemzeti trikolór volt, ezt a későbbiekben, mint reguláris honvéd zászlóalj is megtartotta az alakulat, bár teljesen eltért a szabályszerű honvéd csapatzászlóktól.

4 1848. szeptember 16-án a zászlóalj áttelepült Nyíregyházára, amely maiakkor is a megye legnagyobb, s legfejlettebb települése volt, hogy a szervezés munkálatait befejezzék. Még ezen a napon indulási parancsot is kapott, aminek azonban nem lehetett eleget tenni, bármennyire is sürgetőek voltak a körülmények. A kormány eredeti szándéka szerint a felállított önkéntes nemzetőr alakulatok a 4 kerületi táborban kapták volna meg 3 hétig tartó alapkiképzésüket. Jellacic betörése miatt azonban erre nem volt idő, s a szolnoki nemzetőrtábort is - ahová a szabolcsiaknak be kellett volna vonulniuk - 1848. szeptember 13-án Görgei Artúr honvéd őrnagy vezénylete alatt Veszprém körzetébe rendelték. Görgei végül is csak szeptember 24én indult Pestre, de a szabolcsi zászlóalj még ekkor sem volt táborában. Szeptember 21-én érkezett meg ugyanis Batthyány miniszterelnök rendelete, ami a szabolcsiaknak azonnali indulást írt elő, egyenesen Pestre. így 22-én megindult a zászlóalj szekereken Szolnokra, s 25-én vonattal Pestre szállították őket. Itt látták el őket a még 3 A szervezésre vonatkozó iratokra SzSzBMÖL. 48. cs. 1121. d. 1848.., a ruházatra u. o. IV. B. 102. 1848:720. Az egyenruhára hasonlóan emlékezik az alakulat egyik szabólegényből lett őrmestere Mihálka Endre is (sűrűn pitykézett világoskék dolmány, zsinóros magyar nadrág) aki kitűnő leírásokat ad visszaemlékezésében - MIHÁLKA Endre: Egy 48-as honvédaltiszt emlékiratai. Kézirat, 1854 (a továbbiakban: MIHÁLKA). Őrzi a Kiskun Múzeum kézirattára, Kiskunfélegyháza. 1 A ma is meglévő zászló színes fotója az Élet és Tudomány 1984/11. sz. hátoldalán jelent meg, azóta szépen restaurálták.