Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
ugyan, ele elérték Pancsovát. Damjanich felégette Jarkovácot, majd megtépázott csapataival Neuzinán át Szárcsára vonult. Kiss csapataival itt vette fel a kapcsolatot. A főoszlop csapatai közben megszállták és lerombolták a tomaseváci sáncokat. Ezzel aztán a hadjárat véget is ért. Kiss nem folytatta a támadást Pancsova felé, hanem elszállásolta csapatait, s megelégedett a három tábor bevételével. 47 Kiss elhatározásába belejátszott az is, hogy a környékbeli falvak és városok közül a magyar büntetőakcióknak köszönhetően egyre több vált a lángok martalékává, márpedig a hideg időben nem volt tanácsos a puszta ég alatt táboroztatni a csapatokat. Emellett a temesvári várőrség akciói egyre több gondot okoztak a bánsági hadvezetésnek. Ezért Kiss úgy döntött, hogy csapatai egy részével a temesvári várőrség visszaszorítására vonul, majd leveri a krassói és bánsági határőröket, s aztán újult erővel Pancsova elfoglalására siet. Ennek az akciónak a részeként Kiss csapatai, közte a 10. zászlóalj december 24-én megtámadták Csákovát, de „néhány honvéd ügyetlensége elrontotta az egész dolgot", s csupán néhány foglyot sikerült ejteni. Közben hallani lehetett Németbogsán felől az ágyúzást; Leiningen unokabátyja, Christian Leiningen-Westerburg ezredes ekkor foglalta el Asbóth Lajos őrnagytól a települést. Kiss azonban ült a babérain, s a csapatok visszatértek Nagybecskerekre és környékére. 48 Közben a többi hadszíntéren rosszul alakultak a dolgok. Az Országos Honvédelmi Bizottmány november óta már több alakulatot vezényelt fel a Délvidékről a feldunai hadtest megerősítésére, de ezek távozása főleg a bácskai hadtestet érintette. Windisch-Grátz tábornagy főerőinek december 14-16. közötti betörése után azonban immáron a bánsági csapatok kerültek sorra. Kossuth december 18-án utasította Kiss Ernőt, hogy adja fel Versecet és Fehértemplomot, csapatival húzódjon vissza Szegedre, s legjobb zászlóaljait küldje Vetter vezetésével Pestre. December 20-án ehhez már nem ragaszkodott, de kérte Kisst, hogy az alakítandó tartalék hadtest vezényletére küldje Damjanichot Pestre. Másnap arról értesítette Kisst, hogy kénytelen lesz megakasztani győzelmes előnyomulását Pancsova felé, mert most Győrnél /|7 I.EININGKN naplója: 83-87. o.; BÜTTNKR Emil: 63-67. o.; OLCHVÁRY: 107-115. o. a támadást dec. 14re teszi, holott Leiningen naplójábból (amelyet használt), valamint a hivatalos hadjelentésből is egyértelmű, hogy a támadásra 15-én hajnali fél négykor került sor. Téves az az adata is, mintha Damjanich már 13-án délután 4 órakor Jarkovácon lett volna; valójában 14-én délelőtt ért oda. HEGYESI: 67-76. o. szerint Damjanich már 13-án este továbbindult Dobricából Jarkovácra; valójában csak 14-én hajnalban. Azt azonban helyesen állapítja meg, hogy nem 13-án, csak 14-én ért Jarkovácra. HOEEMANN: 30-31., Rupprecht von VIRTSOLOG: 336-338. o. (ők szintén 13-ára teszi a Jarkovácra érkezés napját). A dátumbeli tévedés alapja valószínűleg a Kiss által kiadott hivatalos hadijelentésnek az az adata, hogy Damjanich már 13-án Jarkovácon volt. Közli SZILÁGYI: 262-263. o. Ezt aztán megerősítette a KLAPKA II.: 67-68. o. - emlékezetből - közölt hadműveleti terv, amely szerint Damjanichnak 13-án kellett volna Jarkovácra érnie. Azonban ha belegondolunk, hogy Alibunár és Jarkovác között légvonalban is majdnem 30 kilométer a távolság, az utakon pedig legalább 40, s a csapatoknak ezt a menetet az előző napi két ütközet titán kellett volna megtenniük, akkor nem láthatunk benne mást, mint az ekkor vezérkari főnökként figuráló Klapka utólagos önigazolási törekvését amiatt, hogy a Tomasevác előtt álló csapatok december 14-én nem vették észre hogy Knicanin kiürítette a sáncokat, s hogy 15-én nem siettek Damjanich segítségére. Ezt a téves adatot aztán átvette azt követő feldolgozások többsége is. A 14-i dátumot egyértelművé teszi többek között Die Erlebnisse: 93-97. o. is. 4 " LEININGEN naplója: 87. o.; OLCHVÁRY: 115-117. o.; HEGYESI: 3. zlj. 76. o.; KLAPKA IL: 75-77. o.
