Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
alatt táboroztak. Az ütközet folyamán Gergely őrnagy leesett a lováról, s a parancsnokságot Leiningennek adta át. 45 December 13-án reggel 9 órakor az egyesült sereg folytatta útját Tomasevác felé. A menet Szeleuson át Illáncsára vezetett. A falu egyik házából egy szerb tüzet nyitott a huszárokra. Ezután Damjanich utasítására a honvédek felégették és feldúlták a szerbek lakta, de ezúttal csaknem üresen álló települést. (Bár ez valószínűleg a merénylet nélkül is megtörtént volna). Csupán egy hetvenéves aggastyán házát kímélték meg. A 10. zászlóalj egy katonája lelőtte a falu pópáját is. Este a sereg Dobricába folytatta útját, ahol elővigyázatosságból ismét a falun kívül ütött tábort. A csapatok körében kimerültség mutakozott; a 9. zászlóalj már zúgolódott, mert nem volt kenyere, de a többiek sem voltak másként. 46 A terv szerint a támadásnak 14-én kellett volna megtörténnie. Dobrica és Tomasevác között kb. 20 kilométer az út, de a csapatok kimerültsége miatt Damjanich biztos akart lenni abban, hogy Kiss csapatai már Tomasevác előtt állnak. Ezért csapatait a Dobricáról a Berzava csatorna melletti Jarkovácra vezette, s ott beszállásoltatta. Ő maga a csatorna jobb partjn Botosra lovagolt, hogy Kissel egyeztesse a támadás rézleteit. A lakosság barátságosan fogadta a honvédeket, s Leiningen már arra gondolt, hogy milyen igazságtalanok, amikor bizalmatlanok a szerbekkel szemben. Ám ezen a napon keservesen kellett megtapasztalnia, „hogy a rác akkor a legbarátságosabb, amikor áruláson jár az esze". Feltűnő volt, hogy a lakosság különösen borral látta el bőkezűen a honvédeket. Amikor Damjanich visszatért Botosról, megparancsolta, hogy a századok ne a házakban, hanem a szabadban, századosuk szállása előtt táborozzanak le. Stevan Supljikac, a szerb csapatok főparancsnok a károlyfalvi és alibunári vereségek után felismerte, hogy a magyarok célja a tomasováci tábor két irányból történő megtámadása. Ezért utasította Knicanint, hogy ürítse ki Tomasevácot, s csapataival vonuljon Szamosra. Maga Supljikac Újfalunál gyűjtötte össze a Károlyfalváról és Alibunárról kiűzött csapatokat, illetve a pancsovai helyőrég egy részét. Knicanin december 14-én este 7-8, Supljikac éjjel 10-12 óra között érkezett Szamosra. Az egyesült haderő kb. 10000 főt és 20 löveget számlált; Damjanichnak legfeljebb 23 gyalogszázada (azaz alig 4 zászlóalja), 4 lovasszázada és az Alibunáron és Károlyfalván zsákmányoltakkal együtt is legfeljebb 14-16 lövege lehetett. Supljikac terve az volt, hogy egy éjjeli rajtaütéssel megsemmisíti Damjanich hadoszlopát, s ebben számíthatott a helyi lakosság közreműködésére is. Jarkovác a Berzava-csatorna bal partján fekszik, s a faluból fahíd vezet át a túlpartra, ezt azonban a magyar csapatok nem szállták meg. Jarkováctól keletre egy kis erdő fekszik. A szerb haditerv szerint két megkerülő oszlopnak el kellett vágnia a magyarok visszavonulását a hídon át, a főerőknek pedig a faluba vezető két főúton kellett megrohanniuk a magyarokat. A támadás hajnali 3 és fél 4 között történt. « LE1NINGEN naplója: 80-81. o.; OLCHVÁRY: 105-107. o; HEGYESI: 3- zlj.: 65-66. o.; Rupprecht von VIRTSOLOG: 336-337. o.; HOFFMANN: 9. zlj.: 29-30. o.; BÜTTNER Emil: 58-60. o. (szerinte nem Hannover, hanem Hunyadi-huszárok voltak beosztva a támadó oszlophoz; a 10. zászlóaljból pedig négy század ottlétéről tud). 46 LEININGEN naplója: 82-83. o.; BÜTTNER Emil: 62-63. o; HEGYESI: 3 zlj.: 66-67. o.
