Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj
A kiképzést azonban leginkább a fegyverhiány hátráltatta, a fegyelmet pedig a felszereletlenség {elsősorban a hidegre forduló időnek megfelelő ruházat hiánya) bomlasztotta. Az új alakulatok gyorsabb felállítása érdekében ugyanis az OHB a szeptemberben már alkalmazott módszerhez folyamodott, a megyei hatóságokkal szereltette fel azokat, s a költségeket megtérítette. 17 43. honvédzászlóalj ruházatát és felszerelését (szíjazatok, kenyértarisznya és a „bornyúnak" nevezett hátbőrönd), így a megyei Közbátorsági Választmány szervezésében a szabolcsi mesteremberek készítették, illetve a helyi kereskedők szerezték be. A munkát Erőss Lajos, a kisvárdai kerület országgyűlési képviselője irányította, aki 22000 pengőforintot hozott az Országos Honvédelmi Bizottmánytól a költségek fedezetére. A vármegye különben hivatalos garanciát kapott arra is, hogy a felszerelési költségek mellett a legényeknek kifizetett fejenként 20 forintra rúgó foglalópénzt is megtéríti az államkincstár. Ez áprilisig meg is történt, a 44746 pengőforintra rúgó költségek fejében összesen 42000 forintot utalványoztak a megyének. 18 A ruházattal azonban kezdetben igen sok gond volt, s még a zászlóalj elvonulásakor sem volt megfelelő állapotban. A beérkező zászlóalj láttán Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos így fakadt ki Kossuthoz írott levelében: „ A nyíregyháziak atillája máris szűk, köpenye a lég ellen, nem a szél ellen véd. Zsidókkal csináltatták. " 19 Még nagyobb volt azonban a gond a fegyverzettel. A fegyvertárak és a külföldről beszerzett lőfegyverek legnagyobb részét már szétosztották, az újonnan létesített magyar fegyvergyár pedig még csak ekkor kezdte meg termelését. A vármegye vezetése a lakosságtól való fegyvergyűjtéssel próbált segíteni a dolgon, de ez csak lassan ment, s nyilvánvaló volt, hogy a császári sorkatonasággal szemben alkalmazni kívánt reguláris alakulat fegyverzetének ezek a puskák nem felelnek meg. Még nem is az ósdiságuk volt a legnagyobb baj, hiszen jó néhány modern, kémiai gyújtású vadászpuskát is beszolgáltattak. Ezekre viszont nem lehetett szuronyt tűzni, márpedig a korszak harcászatában a szuronyrohamnak döntő szerepe volt a győzelem kivívásában, s a töltés nehézkessége miatt a védekezésnél is pótolhatatlan volt a szerepe. További problémát jelentett a fegyverek típusainak ezerfélesége a töltények utánpótlása szempontjából. Röviden szólva ezen a módon a 43. honvédzászlóaljat nem lehetett felfegyverezni. 20 így a december 4-i megyei bizottmányi ülés arról rendelkezett, hogy 1200 lándzsát kell elkészíttetni a vármegyei pénztár terhére, amikkel az alapvető fegyverfogásokat be lehet tanítani az újoncokkal. 21 Pedig ekkorra a zászlóalj gyakorlatilag már teljes létszámmal felállt. A zászlóalj ekkor készült alapnévso17 Közlöny: 1848/88. sz. 18 SzSzBMÖL. IV. B. 102. 1848:1184 és 1185. Az elszámolással az 1849. július 4-én ülésező Közbátorsági Választmány foglalkozott, s igényt nyújtott be a 2746 forintnyi költségmaradvány megtérítésére - SzSzBMÖL. IV. B. 102. 1849:532. 19 OL OHB. 1848:6642. 20 A témáról bővebben, s a gyalogság fegyverzetét részletesen ismerteti KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei I. (gyalogság) Haditechnika 1993/2, illetve CSILLAG Ferenc: A kézi lőfegyverek és a hadművészet. Budapest, 1965. 4352. o. és függelék 21 S7.SzBMÖL. IV. B. 103. 1. d. A bizottmányi ülés jegyzőköknyve különben szókimondó tömörséggel állapítja meg, hogy a zászlóalj "sem felfegyverezve, sem begyakorolva, , sem katonai ruházattal ellátva nincs." SzSzBMÖL. IV. B. 102. 1848:1171.
