Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

várfogságra ítélték. Előbbi 1856-ban, az utóbbi 1852-ben szabadult ki. Huszóczy Dénes őrnagy hadbírósági ítéletét nem ismerjük.

35 A 28. honvédzászlóalj a szabadságharc folyamán a Délvidékről elvezényelve mindvégig a főhadszíntéren tevékenykedett. Húsz kisebb, nagyobb ütközetben vett részt, amelyekben voltak kudarcok és sikerek is. Történetén végigtekintve úgy tűnik, hogy a tavaszi hadjárat végére érett be, s a nyári hadjáratban már a legütőképesebb alakulatok közé tartozott. A 28. és több vele egy időben szervezett zászlóalj (pl. a 17., 25., 26., 29., 34.) fel tudott nőni a korábban szeivezettekhez és a cs. k. hadseregtől átvett alakulatokhoz. Az alakulatoknak ez a fejlődése, „beérése" tette lehetővé, hogy a szabadságharc hadserege ütőképessé váljon, s nemcsak sikerekben, hanem nehéz helyzetekben is megállja a helyét. Petőfi korábban idézett leveléhez visszatérve, a parasztként beállt újoncok katonák lettek. Velük és általuk tudott a magyar honvédség méltó ellenfelévé válni nemcsak a császári, hanem a cári orosz hadseregnek is. Budavar visszafoglalása. ^ Az 1. hdt és a 28. hz. meneteire - RÓNAY: napi bejegyzések; az augusztus 11-i haditanácsra - GÖRGEY István 1885-1888: III. köt. 574-575. o.; az I. hdt végnapjaira még - HERMANN Róbert 1992/a: 176-177. o.; a 28. hz. tisztjeinek büntetésére - BONA Gábor 1987., BONA Gábor 1998.