Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

na északi partjára, s éjszaka is menetelve 13-án reggel 7 órára Bátorkeszire értek. 32 Az elvonuló csapatok elővédjét Görgey Ármin alezredes dandára alkotta, ezt az I., a III., majd a VII. hadtest követte. A terv szerint Váctól délre fordulva Aszód irányába kellett volna az összeköttetést keresni a Perczel tábornok parancsnoksága alatt álló közép-tiszai hadsereggel. A 28. honvédzászlóalj az I. hadtesttel július 13-án az esti órákban indult el Szobra, ahová 14-én délelőtt 10 órára érkezett meg. Innen még aznap Verőcére és július 15-én délelőtt 11 órára Vácra érkeztek. Itt már javában állt a küzdelem. Görgey Ármin Vácon már oroszokba ütközött. Bebutov tábornok muzulmán lovasait rövid harc után kiszorította a városból, majd előrenyomult a du­kai hegy felé, megszállva a sződi és csörögi szőlőket. A nyomában haladó I. hadtest Bobich-hadosztálya a sződi szőlőkre, a Máriássy-hadosztály pedig a Dunára támasz­kodva foglalt állást. A magyarokkal szembenálló Zassz orosz altábornagy - lovassá­gának visszaszorítása után - hadosztályának zömével (8 zászlóalj, 24 löveg) támadást indítva, Görgey Ármin csekély erejét hamarosan hátrálásra kényszerítette. Az I. had­test előrenyomulása azonban visszanyomta az oroszokat. Az ütközet ezután sem lanyhult, mert újabb orosz lovasdandár érkezett erős tüzérséggel Zassz támogatására. Az oroszok megfutamították az 1. (Császár) huszárezredet, de támadásuk elakadt a magyar tüzérség kereszttüzében. Azt az orosz lovasezredet, amely végül mégis elérte a magyar hadállásokat, a Máriássy-hadosztály két négyszögbe fejlődött zászlóalja ve­tette vissza. Ezek egyike a 28. honvédzászlóalj volt, amely délután fél négykor kap­csolódott be az ütközetbe. Lovasság megfutamítása nagy fegyelmet és összeszokott­ságot követelt meg a gyalogosoktól. A Rónay által „dacos" csataként emlegetett küz­delem este 9 órakor fejeződött be a magyarok győzelmével. Az ütközet megnye­résében a III. hadtest alakulatai is kivették részüket, akik délután 3 óra után kezdték elfoglalni helyüket a bal szárnyon. Az éjszaka folyamán megérkezett a VII. hadtest is. Görgei miután arról értesült, hogy vele szemben az orosz főerők állnak (valójában annak csak egyik had­teste), a délre történő továbbnyomulás helyett, az Ipoly völgyében oldalmenetet téve akart kijutni Miskolc felé. Elvonulásukat a magyar csapatok július ló-án az esti órák­ban kezdték meg Rétság felé. Először a VII. hadtestnek, majd egy órával később az I. hadtestnek, ezt követve pedig Görgey Ármin dandárának kellett megkezdenie az elvonulást. Az utóbbi kettőnek előőrseit azonban a helyükön kellett hagynia. Ezeknek az utóvéd szerepét betöltő III. hadtesthez kellett csatlakozniuk. Az elvonulás menetrendjét azonban teljesen felborította a hadsereghez csatlakozó civi­lek szekerei, amelyek eltorlaszolták a Vác északi határát képező patak hídját. A katonák átvonulását csak a legkíméletlenebb intézkedésekkel lehetett biztosítani. A torlódáshoz az is hozzájárulhatott, hogy az I. hadtest alakulatai előbb indultak el a hídon való átkeléshez. Rónay szerint a 28. honvédzászlóalj az esti 10 óra helyett már 9 órakor elindult. Ettől is nagyobb probléma volt, hogy Nagysándor idő előtt be­vonta előőrseit. Ezt kihasználva egy orosz lovas csapat benyomult Vácra, nagy rémületet okozva. Leiningennek és Görgey Árminnak azonban sikerült őket kiszorí­tani a városból. Rónay ezt a napot naplójában aláhúzta, így meglehet, hogy a 28. 32 A komáromi eseményekre - HAJAGOS József 1988:, HERMANN Róbert 1992/a: 170-172. o.; a 28. hz­ra - RÓNAY: napi bejegyzések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom