Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
na északi partjára, s éjszaka is menetelve 13-án reggel 7 órára Bátorkeszire értek. 32 Az elvonuló csapatok elővédjét Görgey Ármin alezredes dandára alkotta, ezt az I., a III., majd a VII. hadtest követte. A terv szerint Váctól délre fordulva Aszód irányába kellett volna az összeköttetést keresni a Perczel tábornok parancsnoksága alatt álló közép-tiszai hadsereggel. A 28. honvédzászlóalj az I. hadtesttel július 13-án az esti órákban indult el Szobra, ahová 14-én délelőtt 10 órára érkezett meg. Innen még aznap Verőcére és július 15-én délelőtt 11 órára Vácra érkeztek. Itt már javában állt a küzdelem. Görgey Ármin Vácon már oroszokba ütközött. Bebutov tábornok muzulmán lovasait rövid harc után kiszorította a városból, majd előrenyomult a dukai hegy felé, megszállva a sződi és csörögi szőlőket. A nyomában haladó I. hadtest Bobich-hadosztálya a sződi szőlőkre, a Máriássy-hadosztály pedig a Dunára támaszkodva foglalt állást. A magyarokkal szembenálló Zassz orosz altábornagy - lovasságának visszaszorítása után - hadosztályának zömével (8 zászlóalj, 24 löveg) támadást indítva, Görgey Ármin csekély erejét hamarosan hátrálásra kényszerítette. Az I. hadtest előrenyomulása azonban visszanyomta az oroszokat. Az ütközet ezután sem lanyhult, mert újabb orosz lovasdandár érkezett erős tüzérséggel Zassz támogatására. Az oroszok megfutamították az 1. (Császár) huszárezredet, de támadásuk elakadt a magyar tüzérség kereszttüzében. Azt az orosz lovasezredet, amely végül mégis elérte a magyar hadállásokat, a Máriássy-hadosztály két négyszögbe fejlődött zászlóalja vetette vissza. Ezek egyike a 28. honvédzászlóalj volt, amely délután fél négykor kapcsolódott be az ütközetbe. Lovasság megfutamítása nagy fegyelmet és összeszokottságot követelt meg a gyalogosoktól. A Rónay által „dacos" csataként emlegetett küzdelem este 9 órakor fejeződött be a magyarok győzelmével. Az ütközet megnyerésében a III. hadtest alakulatai is kivették részüket, akik délután 3 óra után kezdték elfoglalni helyüket a bal szárnyon. Az éjszaka folyamán megérkezett a VII. hadtest is. Görgei miután arról értesült, hogy vele szemben az orosz főerők állnak (valójában annak csak egyik hadteste), a délre történő továbbnyomulás helyett, az Ipoly völgyében oldalmenetet téve akart kijutni Miskolc felé. Elvonulásukat a magyar csapatok július ló-án az esti órákban kezdték meg Rétság felé. Először a VII. hadtestnek, majd egy órával később az I. hadtestnek, ezt követve pedig Görgey Ármin dandárának kellett megkezdenie az elvonulást. Az utóbbi kettőnek előőrseit azonban a helyükön kellett hagynia. Ezeknek az utóvéd szerepét betöltő III. hadtesthez kellett csatlakozniuk. Az elvonulás menetrendjét azonban teljesen felborította a hadsereghez csatlakozó civilek szekerei, amelyek eltorlaszolták a Vác északi határát képező patak hídját. A katonák átvonulását csak a legkíméletlenebb intézkedésekkel lehetett biztosítani. A torlódáshoz az is hozzájárulhatott, hogy az I. hadtest alakulatai előbb indultak el a hídon való átkeléshez. Rónay szerint a 28. honvédzászlóalj az esti 10 óra helyett már 9 órakor elindult. Ettől is nagyobb probléma volt, hogy Nagysándor idő előtt bevonta előőrseit. Ezt kihasználva egy orosz lovas csapat benyomult Vácra, nagy rémületet okozva. Leiningennek és Görgey Árminnak azonban sikerült őket kiszorítani a városból. Rónay ezt a napot naplójában aláhúzta, így meglehet, hogy a 28. 32 A komáromi eseményekre - HAJAGOS József 1988:, HERMANN Róbert 1992/a: 170-172. o.; a 28. hzra - RÓNAY: napi bejegyzések.
